Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)
Dr. Szögi László: A magyar levéltárügy évszázadai
És ez szerencséje a magyar történettudománynak, mert így ha átiratban is, ha másolatban is, de nagyon sok olyan oklevelünk maradt meg XV-XVI, vagy XIV. századi másolatban, aminek eredetije akár XI-XIII. századi, már nem maradt ránk. De átiratok, amelyek hitelesek, egyébként megmaradtak, és így nagyon sok mindent tudunk a Mohács előtti Magyarország működéséről, és forrásairól. Talán azt említem itt még meg, hogy a királyi levéltár rendszeres működéséről az elmondottakon kívül is nagyon sok dokumentum áll rendelkezésünkre. Korvin János herceg, Mátyás törvénytelen fia mikor magával viszi a király kincstárából mind a korvinákat, vagy azok egy részét, mind a levéltárat, ekkor a rendek a vele kötött szerződésben alapvető pontként kötik ki, hogy adja vissza azokat az okleveleket, mert hiszen ehhez a magyar államnak, illetve a rendeknek különös érdeke fűződik. A korszak lezárásaként tulajdonképpen meg kell említeni a pusztulást. A magyar történelem egyik sajátos és legdöntőbb jelensége az, hogy a X-XVII. század közötti korból rendkívül kevés anyag maradt ránk. Egy számmal hadd terheljem Önöket még, 1526 előttről az Országos Levéltárban 107030 db oklevelet őriznek. Ez, hogyha az átírásokat is beleszámítom 160000 dokumentum, ezt kb. úgy tessék elképzelni, ha ehhez hozzá számítjuk, hogy a mai Magyarországon talán még egy néhány tízezer oklevéllel ezt meg lehet toldani megyékben, városokban, egyházaknál található ilyen korú oklevelekkel, akkor sem jutunk nagyon túl a 200000 irat, vagy oklevél említésén. Ez nagyságrendben olyan, mint hogyha egy francia tartományi levéltár hasonló korú iratanyaga mennyisége lenne. Tehát sajnos a történelmi Magyarország egész területéről, bocsánat inkább a mairól kb. annyi oklevél, dokumentum maradt meg, mint amennyi egy francia megyei levéltárban. Mielőtt még elszégyelnénk magunkat, azért két dolgot még hozzá kell tennem. A francia, német írásbeliség, természetesen 3-4 évszázaddal korábban kezdődött. Tehát természetes, hogy őnáluk sokkal több van. Egyrészt, másrészt azonban az a pusztítás, ami a magyar levéltári anyagot érte, az ott nem jelentkezett. Tehát azt