Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Katus László: Hazánk és régiónk a dualizmus korában

kellett körorvost tartaniuk. A törvényben nagymértékben érvényesült a megelőzés gondolata, főleg a környezet egészségügyi ellenőrzése és feljavítása formájában, s ez tette nemzetközi viszonylatban is korszerűvé. 1869-ben 2600 orvost és 900 sebészt írtak össze az országban, 1914-ben az okleveles orvosok száma már meghaladta a 6100-at. A szülésznők száma 5 ezerről 19 ezerre emelkedett ugyanebben az időszakban. A kiegyezéskor igen rossz volt hazánk kórházi ellátottsága: mindössze 44 kórház és egyéb gyógyintézet működött alig 4500 ággyal. 1914-ben a kórházak száma 461, az ágyaké 50 ezer volt, a növekedés e téren tehát több mint tízszeres. Ennek a gyorsan növekvő népességnek az ellátását, még pedig egyre jobb és bőségesebb ellátását a mezőgazdasági termelés látványos fejlődése biztosította. Keleti Károly, aki az 1880-as évek első felében felmérte az ország lakosságának élelmezési viszonyait, úgy látta, hogy a nép tömegei rosszul és egyoldalúan táplálkoznak, s különösen fehérjét fogyasztanak a kívánatosnál jóval kisebb mennyiségben. Ugyanakkor azonban azt is megállapította, hogy Magyarország lakossága átlag több húst fogyaszt, mint Európa legtöbb országáé. Ha a rendelkezésünkre álló nemzetközi adatokat összehasonlítjuk, akkor valóban azt mondhatjuk, hogy a magyar lakosság táplálkozása az 1880-as években nem maradt el a középés nyugat-európai országok átlagos szintjétől. A Keleti által közzétett adatok szerint Magyarország egy lakosa 3100-3200 kalóriát fogyasztott naponta, a közép- és nyugat-európai országokban ugyanekkor szintén 2800-3200 kalória jutott egy főre. Az egy főre jutó évi húsfogyasztás Magyarországon 34,5 kg volt, Németországban 37, Franciaországban pedig 35 kg. Nálunk aránylag jóval több zsiradékot (szalonnát és disznózsírt), több tésztafélét, de kevesebb tejet és tejterméket fogyasztottak, mint Európa nyugati országaiban. A táplálkozás mennyiségét és minőségét illetően számottevő különbségek mutatkoztak egyrészt a városok és a falvak, másrészt az ország középső részei és a peremvidékek között. Országos átlagban egy lakos 70 forint értékű élelmiszert fogyasztott évente, a városokban viszont ez az érték elérte a 94 forintot. Egy városi lakosra évente átlag 64 kg hús jutott, egy falusira csak 28,8 kg. A városi ember kevesebb, de jobb minőségű kenyeret evett,