Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Katus László: Hazánk és régiónk a dualizmus korában

ban a természetes szaporodás üteme évi átlagban 5 ezrelék volt, ez 1880 és 1910 között 11 ezrelék fölé emelkedett. Az utolsó nagy kolerajárvány lezajlása után, 1875-től az első világháborúig nem volt többé halálozási többlet. A nyers halálozási arány az 187680-as 36,6 ezrelékről a világháború előtti években 23,6 ezrelékre csökkent. Bár az 1890-es évek közepén kezdetét vette a nyers születési arányszám csökkenése is (42 ezrelékről 35 ezrelékre), a halálozási görbe valamivel meredekebb süllyedése továbbra is biztosította a meglehetősen gyors ütemű természetes szaporodást. (1. ábra) A csecsemő és gyermekhalandóság még az 1890-es első felében is igen magas volt: 100 újszülött közül 25 nem érte meg az első születésnapját, további 15 pedig az 5. évének betöltése előtt meghalt. Ezután azonban megindult - bár lassan - a csecsemő- és gyermekhalandóság csökkenése is: a világháború előtti években 100 újszülött közül már 71 megérte az 5. születésnapját (20 évvel korábban csak 60). Lassan emelkedni kezdett a népesség halandósági és egészségügyi viszonyainak legfőbb mutatója, a születéskor várható átlagos élettartam is: ennek értéke az 1870-es évek előtti évezredekben 25-27 év volt (pl. az őskori temetők népességében is), 1910-ben viszont már 40 évre emelkedett. Aki megérte az 5. születésnapját - tehát túlélte a nagy csecsemő- és gyermekhalandóság éveit - annak 1840 körül további 39 évre, 1910-ben viszont már további 51 évre volt kilátása. A halandósági viszonyok javulásában fontos szerepe volt a korszerű egészségügyi intézményrendszer kiépítésének, amely az 1876. évi közegészségügyi törvény nyomán bontakozott ki igazán. A közegészségügyi törvény (1876:XIV. tc.) nemzetközi viszonylatban is jelentős alkotás volt, amely egységbe foglalta az egészségügy legkülönbözőbb ágait, s meghatározta az állam, a törvényhatóságok és a községek teendőit e téren. A törvény szabályozta az orvosi és a szülésznői gyakorlatot, a kórházak létesítésének és fenntartásának körülményeit, előírta a munkahelyek, iskolák, lakások, közintézmények egészségügyi ellenőrzésével, a járványos betegségek megelőzésével, illetve leküzdésével kapcsolatos teendőket. A törvény minden várost és 6 ezernél több lakosú községet orvos tartására kötelezett, aki a szegényebb betegeket ingyenesen volt köteles kezelni. A kisebb községeknek közösen