Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

és lehetőségei a XXI. században

ségeket adott esetben kormány elé vinni a problémát a folyamat meggyorsítása érdekében. Hisz ezeket az évtizedes gondokat, gondolok itt olyanokra, mint a Hajdú Bihar Megyei Levéltár, Borsod Abaúj Zemplén vagy a Somogy Megyei Levéltár áldatlan helyzete, gondjai, amelyek sokáig már nem húzhatók, nem napolhatok el. Ha a levéltári törvényben meghatározott személyi követelményeket, tehát a létszámmal kapcsolatos követelményrendszert veszem elő, viszont nem mondhatok el ennyi pozitívumot. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, ha mondjuk 1990-et vesszük induló évként, akkor 1990 óta a közlevéltárak anyagai, és ezen belül elsősorban a Magyar Országos Levéltár és a megyei levéltárak iratanyaga 47 %-kal gyarapodott. Ugyanezen idő alatt a létszám, a szakmai létszám viszont csak 5 %-kall nőtt. Ehhez hozzá kell tennem, hogy maguk a levéltárak is számos új feladatot kaptak, az iratkezelés ellenőrzésében elsősorban. A Bokros csomag számos helyen létszámcsökkenést eredményezett. Ez a létszámkérdés olyan súlyos probléma, ami a jövőt, és a napi munkát is rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja, befolyásolhatja a jövőben. Úgy érzem, hogy erről a gondról sem az intézmények, sem a szakmai szervezetek nem beszélnek elég hangosan. S hogy ennek a létszámhiánynak, a létszámfejlesztés ilyen mértékű elmaradásának milyen következményei vannak, azt hiszem érdemes megnézni itt a levéltári törvény másik nagy követelményét, az állományvédelmet. Azon belül is a veszélyeztetett állapotú levéltári anyag megmentésének programját. Itt a törvényalkotó abból indult ki, hogy a XIX. század második felétől a XX. században keletkezett iratok, az akkor használt íróanyag rossz minősége, a savas papírból adódó problémák miatt e korszak dokumentumait a közeli pusztulás, az elhalványulás, a szétmállás, szétporladás veszélye fenyegeti. Hogy ez mennyire komoly veszély, ezt így átlépve a XXI. századba naponta tapasztalhatjuk minden levéltárban. Erre a feladatra törvényi előírás és felhatalmazás alapján a minisztérium 1998 óta évente 130-138 millió forint között ingadozó támogatást biztosít, amelyet pályázati úton oszt szét.