Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Gecsényi Lajos: A magyar levéltárak és az EU

szűk értelemben vett állományvédelmen, az értékes vagy kevésbé értékes darabok restaurálására koncentráló látásmódon és elindulni a megelőző állományvédelem formáinak (megfelelő raktárak, korszerű tárolási eszközök, anyagkímélő kutatási szabályok) illetve az ehhez kapcsolódó szemléletformálás (oktatás) megteremtése felé vezető úton. Ehhez nagyban hozzájárult a kormányzati szemléletmódban néhány évvel kezdődött változás, ami lehetővé teszi a korszerű levéltárépületek építésének programszerű támogatását, a veszélyeztetett levéltári anyag megmentését célzó éves pályázat folyamatos fenntartását. Ha ez a szándék továbbra is érvényesül, akkor előbb-utóbb kettős célt érünk el. Nevezetesen: hamarosan megtaláljuk abból a zsákutcából, amelybe az elmúlt évtizedekben a kényszer az ún. külső raktárak, ál-fióklevéltárak létesítésével, az anyagi és személyi erőforrások szétforgácsolásával belekergetett; másfelől újabb áttörést érhetünk el a már veszélybe került levéltári anyag mikrofilmezésében, vagy éppen digitális feldolgozásában. Ahhoz, hogy ez így legyen a következő években a levéltáros szakmának is jelentősen hozzá kell járulnia a szemlélet további finomításával (pl. éppen a digitalizálást illetően), a megfelelő módszerek kidolgozásával. Úgy ítélem meg, hogy e tekintetben a helyzetünk nem jobb, de nem is rosszabb, mint az uniós átlag, így itt nyílik a leginkább lehetőség (az egyébként már megkezdett) együttműködés folytatására (Pl. Hollandiával), sőt regionális kiterjesztésére az első közös pályázatok keretében. (A közös történeti múlt forrásainak megmentése magyar, osztrák, szlovák, szlovén, stb. viszonylatban!) Nagy súllyal esik a latba ebben a viszonylatban az a tény, hogy a Magyar Országos Levéltár több évtizede, néhány területi közlevéltár pedig az utóbbi években igen jelentős tapasztalatokat szerzett a mikrofilmezésben, a filmtárak kiépítésében. Ha a pályázatokat említem, akkor nem hallgathatom el azt, hogy az EU pályázatok előkészítése, megfogalmazása, a végrehajtás menedzselése mindenképpen önálló „tudomány", amit a siker érdekében legalább a levéltárosok egy csoportjának (beleértve a vezetőket is) el kell sajátítania, és folyamatosan művelnie kell. A hagyományokat tekintve - elsősorban a Magyar Országos Levéltárban- komoly eredmények vannak a levéltári anyagra épü-