Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)
Dr. Gecsényi Lajos: A magyar levéltárak és az EU
levéltári törvényben meghatározott intézményi szerkezet: a közlevéltárak és nyilvános magánlevéltárak kettéválasztása; a levéltárak jogainak rögzítése az iratkezelés felügyeletét és a levéltári anyag átvételét illetően; a levéltári anyag hozzáférhetőségének a rögzítése; az állományvédelem feladatainak meghatározása tisztázott alapkérdések. Igen komoly eredményeink és tartalékaink vannak a szakmai gondokodás megújításában. Az előző néhány évben számos ponton születtek gondolatébresztő, megfontolást érdemlő írások a levéltárak helyéről, szerepétől a 21. századi társadalomban, a levéltári munka fejlesztésének lehetőségeiről. Ez a szellemi tőke jelzi, hogy van erőnk a továbblépéshez és ez kellő „karbantartás" esetén, egyik alapja lehet a színvonalas analóg beilleszkedésnek. Ezzel összefüggésben kell megemlítenem a szakma anyagi és társadalmi megbecsülését, aminek meghatározása természetesen nem könnyű dolog ilyen, alig kvantifikálható csoport esetében. Mindazok, akiknek van némi rálátásuk más országok levéltárügyére, tudják, hogy „ahány ház, annyi szokás", azaz más és más a helyzet attól függően, hogy a közlevéltárakban dolgozó levéltárosok a közigazgatáshoz (a mi fogalmaink szerint: köztisztviselők), vagy a kultúrához (a mi fogalmaink szerint gyűjteményi dolgozók, közalkalmazottak) állnak közelebb. Az előbbi a gyakoribb, és ennek megfelelően jobb a bérezés, arról nem szólva, hogy az Unióban egyébként is magasabbak a bérek. Mindezt úgy fordítanám le a magunk számára, hogy a hazai levéltárosi bérviszony, bérviszonyok, amelyek most szeptember elsején számottevően javultak, remélhetően fokozatosan tovább fognak javulni a belépésünket követően, de nyilvánvalóan az Euópai Közösségben sem fogják elérni (miként néhány éve a MLE akkori elnöke emlegette) a banktisztviselők bérszínvonalát. Az optimákis természetesen az volna, hogy mindazon összetett, általános és egyedi szakismereteket, amelyek a levéltárosi munkához szükségesek, az illetményrendszer - az intézményi rendszer tagoltságának - megfelelő differenciáltsággal ismerné el. Kedvező a helyzetünk - és ez nemzetközileg is ismert, és elismert - a levéltári anyag állományvédelmét illetően. Kedvező, mert elméletileg, és részben gyakorlatilag már sikerült túljutnunk a
