Cserna Anna - Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyéről (Szekszárd, 1986)

Az Egyed Antal-féle felmérés

-17Aa egész íalut évekre visszavetette egy-egy nagyobb tüzeset. Gyakran előfordult, hogy az utcákon végig süprő lángok után csak pár ház maradt. A megyében az egyik fő jövedelmi forrása dohánytermesztés, de a terméből még kevesen füstöltek. Az "egynéhányat kivéve általában pipátlan” lakosság dohányzási szokásaihoz hozzá tartozik, hogy száz évvel a felmérés előtt a Generalis kongregáció /megyei nemesség gyűlése/ elhatározta; száz botütés terhe mellett senki ne merjen a parasztok közül dohánylevelet szivni. A sok tüzeset is bizonyltja, hogy a ti- ldom nem elsősorban az egészség védelmét szolgálta.

1816-ban Szálkán, 1817-ben Őcsényben a fél falu "koldulásra jutott," majd 1826-ban Alsónyéken, 1827-ben Kétyen. Szekszárd 1794 évi tűzesetét "Mennél szörnyűbb pusztítása" miatt a "Hazai Tudósítás" is nagy tűzvészekhez sorolja. A kb. 1300 házat számláló városban több, mint két ezer ember maradt hajlék nélkül, mert 637 ház lett a tűz martaléka. /23/

Az idősek és fiatalok legkedvesebb időtöltését kutató kérdésre a válaszok többsége rövid, keveset árul el a szokásokról és a-> zok változásáról.

Az idősek számára 'dologtévő napok után az ünnep pihenést, beszélgetést jelentett és a pincét meglátogatva egy ki3 borozgatást. A szokások mellett elsősorban a várható termés, a holnap kilátásai határozták meg, hogy vígan vagy csendesen telt

az ünnep. Hiszen egy-egy elemi csapás, nem ritkán az egész község kenyerével együtt a mulatni való kedvét is elvitte.

Nyáron a munka kevés időt engedett a pihenésre. A fiatalok számára a saórakozás, a társas együttlét lehetőségét a tánc és a játék jelentette. A kocsmában, az utcán, vagy valamelyik háznál kínálkozott erre lehetőség és télen a lakodalmakban, mert "nyári időkben.... a gazdaságbeli munka elhúzza tőlük minden mulatságra való időt."