Cserna Anna - Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyéről (Szekszárd, 1986)

Az Egyed Antal-féle felmérés

-16telőrol, lakodalomról, halotti torról - szóló leírások* Az ünnep gazdagabban terített asztala a kedvenc ételek fogyasztását is lehetővé tetté* A közönséges, mindennapi eledel elsősorban a kolompár vagy a saláta haluskával* A paraszti háztartásokban kedvelt például a búza lisztből készült fánk repce olajba sütve

A keresztelésnél gyakori volt az a szokás, hogy minden gyermeknél más-más három pár a keresztszülő* Fiú gyermeket a három fér fi, leányt a három asszony tartott keresztvíz alá* így aztán a komaság rendkívül kiterjedt rokonságot jelentett. A kereszteléshez fűződő étkezési szokások megkívánták, hogy a szertartás után-néhány héttel az uj rokont megvendégeljék*

Szegény és módos egyaránt igyekezett előteremteni a rávalót,*ha lakodalomra készülődtek* Két-három napig is eltartott a mulatság és - többnyire télen - az egyik legjelesebb ünnepnek számított*

A gyásznapokhoz fűződő szokások nagyon régi hagyományokhoz kötődtek. A halotti tort az Árpád-kori krónikák is említik. Egyed korában a temetés után tendezett lakoma népszokásként már kiveszőben lehetett, mert a XlX.század elejétől a vármegye szigorú tilalommal igyekezett gátat vetni a tortartás túlzásainak. A szokás sok helyütt a szegények megvendégelésévé vált. Ilyenkor elmaradhatatlan a juhhusos kása és a paprikás hús. Az asztalnál az elhunyt üresen hagyott helyén is tálaltak*

A községek "nevezetesebb szerentsés vagy szerencsétlen történetei" a lakósság emlékezetében megőrzött örömteli eseményt alig tartalmaznak. Annál több a szerencsétlenség; tűz, jégverés, árvíz, "döghalál*" Európát a XVIII.századtól már kevésbé sújtó pestis Magyarországon 1739-ben szedte utoljára nagyszámban áldozatait. Helyenként három-négy hónapig mindennapos vendég volt a fekete halál.

Több településen tartották számon az 1823-as és az 1828-as esztendőt, amikor hatalmas jégeső verte el a határt és "Ebből szegény életmódjuk következett."