Cserna Anna - Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyéről (Szekszárd, 1986)

Az Egyed Antal-féle felmérés

-11

A mezővárosokban tehát - Báta, Bátaszék, Bonyhád, Földvár,

Paks, Simontornya, Szekszárd és Tolna - lényegesen jobbak /76 %/ voltak az iskoláztatási arányok, mint a falvakban.

/28 %/•

A kettő együtt a télen iskolába járók létszámának 45 %-át jelenti nyári időben. Ez is valószinüleg fölé becsült arány, mert alig hihető néhány községnek az a jelentése, hogy a tanulószám télen-nyáron megegyezik. /Decs, Szent György, Fadd, Madocaa, Őcsény, Pilis./

Inkább az volt az általános, hogy a gyerekek télen a szükséges ruha és cipó hiján, nyáron pedig a házi és mezei munkák miatt rendszertelenül és kevés időt töltöttek az iskolában.

Mivel Egyed összeírásának fennmaradt dokumentumai a megye lakosságának több mint a feléről adnak képet - a mezővárosok 50 %-ról, az össznépesség 55 %-ról - a vármegyére vonatkozóan olyan kép alakítható ki, hogy a kb. 195 ezer lakos 11 %-a, mintegy 20 ezer volt az iskolai tanuló. A 8 mezővárosban a lakosság 8 %-a volt 6-12 év közötti, kimutathatóan iskolás. A falvakban ugyanez eléri a 12 %-ot, ami a felmért területek megyei átlagaként lo %-ot meghaladó arányt mutat.

Mindenhol a vallási felekezetűknek megfelelő iskolába kellett járni. Ha kevesen voltak, átjártak a szomszéd falu iskolájába. Alsónyéken pl. csak 2-3 katolikus gyermek volt, ők a bátaszéki katolikus iskolába jártak.

Egyed felmérése igazolja azokat a még sokáig fennálló állapotokat, amelyek az iskoláztatás terén Tolna megyén kivül is jellemzőek voltak. Ismert néhány későbbi /1840/ kezdeményezés a változtatás érdekében, de ezek szórványosak voltak és nem sok eredménnyel jártak. Pl. a gyönki református lelkész a következőket Írja saját próbálkozásáról: "'Március végétől Novemberig tsak igen néha jön oskolába két három gyermek. Részemről