Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)

Honszerelem

Egy hét múlva lesz az a szemerkélő esős szerdai nap, a szabadság és függetlenség ígéretét hozó március 15-e, amikor Garay új verssel jelentkezik, Komoly szó a vihar előtt címmel.

Utósó farsang éje van,

A mámor és toborzás éjjele;

Csak egy viraszt, csak egy viraszszon ébren, A honfiúnak edzett kebele...

Az ő szívén legterhesb súly vagyon,

Melyért remeg - a szív imádta hon!17

Rosszul indult a barátsága költészetünk új üstökösével, Petőfi Sándorral.* Lapszerkesztőként Garay a kért Pönögei álnév helyett kiírta Petőfi nevét egy költeménye közlésekor. Később mindketten szelídítve sérelmükön, barátokká lettek. Petőfi többször kísérte karonfogva a gyengén botorkáló beteg barátot egy-egy sétára, majd otthonába. Petőfi és más barátok példáját követve, Garay nemzetőrnek állott, vagy inkább csak állt volna,— féltő családja szavára hallgatva adta vissza nemzetőr igazolványát és kardját is, biztosabb kezekbe ajánlva. Jókor találkozott Petőfi lobogása és az otthona csöndjébe húzódó Garay. Baráti levelezésük a honi ügyektől családi életükig átfogta mindennapjaikat. Petőfinek írja’48 decemberében:,,...ugye édes barátom, te azonnal tudósítasz bennünket az érdekes újságról, hogy széna-e, vagy szalma? Megünnepe- lendjük a napot, mellyen fiad vagy lányod születését tudtunkra adandód...” És az érkező hírre megy az újabb levél: „Gyermekeim nagyon örültek neki, hogy Petőfi néninek kis fiút hozott a karácsonyi Jézuska.... Szó a mi szó, nekem nem igen tetszik, hogy Görgei Győrig visszavonult, s ez a kutya hideg is oly pogány, hogy Dunánk maholnap befagy, mennyi előny újra az ellenség áttörhetésére!... A napokban két verset kanyarítottam, mit már csak ritkaságánál fogva is megemlítek. Az egyik egy csatadal...” Majd arról tudósítja barátját:,, Az öregek egészségesek. Hazajövet Dezső mondja, hogy az öreg Petőfiné azt mondta neki, hogy majd eljön a kis Zoltán; ebből azt gyanítjuk, hogy hát Zoltán kis fiad neve. Épen szép név..."18 Sorra születnek Garay forradalmi költészetének új versei:

Nyolc század átka meg van semmisítve, Legyőzték azt az észnek fegyveri;

Nincs szolgaság már a magyar hazában,

Az ember társát társul ismeri.

Kimondta Kossuth: Lánc s nyűgnek helyébe Fegyver való és jog a nép kezébe!19

„írói jogtapodás a Regélőben,” közölt méltatlankodó levelet az eljárás ellen Petőfi: „...az incognito ...ünnepélyesen megígér- tetett, az elsőről (az először közölt versről.

K. J.) mindgyárt lerántatik az álarcz. (1. a Regélő 44. száma 1389. hasáb); köszönöm szépen jóakaratját, drága tiszt, szerkesztő úr, köszönöm!... többé nem fogjuk cziczára bízni s tejfölt.” (Athenaeum, 1843.)

Testvére, Antal a forradalom hírére már hazaért Párizsból, Alajos is táborban van, költőnk a betegségével és új feladatával, az egyetemi ifjúság tanításával* küszködik. Nem akar kimaradni semmiből, mindenről véleménye van, de a test gyenge, a bizonytalanság nagy. Alajosnak írja: „Kedves Öcsém! Bekövetkezett; Görgei addig vonult vissza, míg egészen Budapest tövébe ért, itt végre átlátta, hogy az ellenséggel nem mérkőzhetik... Az országgyűlés a két főváros átadását elhatározá, maga pedig a honvédelmi bizottmánynyal együtt bátorságosb helyre, mondják, Debreczenbe tette át

1849. január: menekülők Pest-Budáról

A bonyhádi Perczel Vilmos bölcsészkari tanulmányainak bizonyítványában Horváth Árpád és Jedlik Ányos mellett ott szerepel Garay János nyelv- és irodalomtanár neve is.

17 1848. március 9-én. Garay János válogatott munkái. Budapest, 1908. (Továbbiakban Garay 1908.) 142-143. p. Részlet.

18 1848. december 17.; 1848. december 25.

19 Szabaddá lettél, elnyomott magyar nép! Garay, 1908. 144-146. p. Részlet

Garay emlékkönyv ♦ GarayJános szerelmei* ii