Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)

Honszerelem

Garay Alajos több ceruzarajzot készített fogsága helyeiről, köztük Gradiskáról is. Vázlatai a Tolna Megyei Levéltár Garay család iratai gyűjteményt gazdagítja. Öccse Antal emlékét zászlótartóként őrzi a szekszárdi temetőben álló síremlék-szobor. székét. A költözködés jan. 1-jén volt. Görgei 4-éig tartotta magát; 5-kén a fővárosból minden honvédsereg kitakarodott s mi magunkra valánk hagyva, délben már benn voltak Windischgrätz herczeg seregei, s az éjjel egy tető alatt háltunk velők.,,”20 Bánat és büszkeség egyszerre vert tanyát Szekszárdon a Garay családban. Alajos osztrák fogságba esett. „Meg nem foghatom, mit követhetett el, vagy legalább mivel vádoltathatott a szegény fiú, de minden esetre valami igen terhelő lehet ellene.” Bátyja nyugtatni próbálja az édes otthoniakat:„Vigasztalódjanak, oh kedves szüléink, bízza­nak Alajos jó ügyében, az Isten súlyosan látogat meg mindnyájunkat, s meg fog vigasz­talni bennünket. Legyenek meggyőződve, hogy mit testvér testvérért, barát barátért megtehet, meg fogok érte tenni..."21 A három hónappal későbbi hírek és másik öccsé- nek sikerei lehetnek vigasztalóak: „Szegény Alajos öcsénket már Eszékről is elvitték s jelenleg, mint értesültem, Uj Gradiskában* tartatik a katonai határszélen, mind arra mutató körülmények, hogy elleneink nem sokáig tartják már magokat s Alajos fogsága már csak rövid ideig tarthat, de itt Pesten is teendek én lépést a kormányzó elnöknél iránta... Anti öcsénk mint zászlótartó zászlóaljával szinte Budán volt az ostrom idejében, de a rohanásban részt nem vehetett máshová lévén zászlóaljával rendelve. Ostrom után újra találkoztunk... épen tegnap vevém hírét, hogy Érsekúj­váron /Nyitrában/ van jelenleg zászlóaljával s már alkalmasint mint hadnagy...”22 Petőfi elesett, Szendrey Júlia Garayéknál húzza meg magát, Vörösmarty messze van. Néha látogat Pestre, ilyenkor a Garay család vendége. „Mióta házadat feldúl­tam, azaz nálad tanyáztam, nem hallottam híredet. Igen óhajtanám tudni, hogy van egészséged.”23 Arany János, mint Garaynak írja Szalontárói, „az impérium ez isme­retlen zugában” éldegél csendesen, napról napra. Elhallgattak a költők, elcsöndesült az irodalmi élet. Levélben biztatja barátját:,,... nem állhatom meg, hogy olvasva szép versedet a Röpívekben, ki ne jelentsem örvendezésemet állapotod javulása iránt. — így barátom, így, pöngesd mesteri lantodat - nagy szükség van arra, most, ha valaha, midőn mint Tompa írja nekem magánlevelében, mezítlábos kamaszok hanczúroznak a magyar Parnasszus jól mívelt téréin.”24 A költő pihenőhelye Foton 20 1849. január 6. 21 1849. február 31.; 1849. március 26. 22 1849. június 10. 23 1850. november 4. 24 1850. november 26. i2 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay János szerelmei

Next

/
Thumbnails
Contents