Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)

Honszerelem

Garay Alajos több ceruzarajzot készített fogsága helyeiről, köztük Gradiskáról is. Vázlatai a Tolna Megyei Levéltár Garay család iratai gyűjteményt gazdagítja. Öccse Antal emlékét zászlótartóként őrzi a szekszárdi temetőben álló síremlék-szobor.

székét. A költözködés jan. 1-jén volt. Görgei 4-éig tartotta magát; 5-kén a fővárosból minden honvédsereg kitakarodott s mi magunkra valánk hagyva, délben már benn voltak Windischgrätz herczeg seregei, s az éjjel egy tető alatt háltunk velők.,,”20 Bánat és büszkeség egyszerre vert tanyát Szekszárdon a Garay családban. Alajos osztrák fogságba esett. „Meg nem foghatom, mit követhetett el, vagy legalább mivel vádoltathatott a szegény fiú, de minden esetre valami igen terhelő lehet ellene.” Bátyja nyugtatni próbálja az édes otthoniakat:„Vigasztalódjanak, oh kedves szüléink, bízzanak Alajos jó ügyében, az Isten súlyosan látogat meg mindnyájunkat, s meg fog vigasztalni bennünket. Legyenek meggyőződve, hogy mit testvér testvérért, barát barátért megtehet, meg fogok érte tenni..."21 A három hónappal későbbi hírek és másik öccsé- nek sikerei lehetnek vigasztalóak: „Szegény Alajos öcsénket már Eszékről is elvitték s jelenleg, mint értesültem, Uj Gradiskában* tartatik a katonai határszélen, mind arra mutató körülmények, hogy elleneink nem sokáig tartják már magokat s Alajos fogsága már csak rövid ideig tarthat, de itt Pesten is teendek én lépést a kormányzó elnöknél iránta... Anti öcsénk mint zászlótartó zászlóaljával szinte Budán volt az ostrom idejében, de a rohanásban részt nem vehetett máshová lévén zászlóaljával rendelve. Ostrom után újra találkoztunk... épen tegnap vevém hírét, hogy Érsekújváron /Nyitrában/ van jelenleg zászlóaljával s már alkalmasint mint hadnagy...”22 Petőfi elesett, Szendrey Júlia Garayéknál húzza meg magát, Vörösmarty messze van. Néha látogat Pestre, ilyenkor a Garay család vendége. „Mióta házadat feldúltam, azaz nálad tanyáztam, nem hallottam híredet. Igen óhajtanám tudni, hogy van egészséged.”23 Arany János, mint Garaynak írja Szalontárói, „az impérium ez ismeretlen zugában” éldegél csendesen, napról napra. Elhallgattak a költők, elcsöndesült az irodalmi élet. Levélben biztatja barátját:,,... nem állhatom meg, hogy olvasva szép versedet a Röpívekben, ki ne jelentsem örvendezésemet állapotod javulása iránt. — így barátom, így, pöngesd mesteri lantodat - nagy szükség van arra, most, ha valaha, midőn mint Tompa írja nekem magánlevelében, mezítlábos kamaszok hanczúroznak a magyar Parnasszus jól mívelt téréin.”24

A költő pihenőhelye Foton

20 1849. január 6.

21 1849. február 31.; 1849. március 26.

22 1849. június 10.

23 1850. november 4.

24 1850. november 26.

i2 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay János szerelmei