Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
esetten állnak ügyeink, de mindennap hullanak reményvirágaim, nem külső ellenségeink, de önmagunk miatt, egyfelől a lelkében testében megromlott gaz árulások, másfelől a szűkkeblű, lélek - és akarathiány nélküli táblabíráskodás nem hogy fogyna, de úgy látszik az újabb időkben növekedőben van, s ez előbb-utóbb megássa sírunkat, ha nem teszünk róla minél előbb s minél erélyesebben, mint akár Urbán Erdélyben, akár Windisgräcz424 Austria felől. Buda pesten egyébiránt a közszellem még mindig jó, értem a polgárságét; fegyvereinket e héten raktuk le s adtuk át a honvédi bizottmánynak, mely jobb, azaz vitézebb kezekbe, a honvédekébe adja, az őrállást most székiben kaszáson teljesítjük. Az irodalom pang. Az egyetem részint hadi iskolává, részint kórházzá van alakítva, nem tudom, mikor kezdjük el s elkezdhetjük-e a jövő évben is a tanítást? S ha nem, fognak-e bennünket tanárokat megtartani? Te azt írod nekem, hogy mindent igen nehezen érsz el, de előbb utóbb mindent elérsz, én többnyire akkor érek czélt, mikor már késő van, s így annyi, mintha el sem érém vala. De elég magamról. Hogy Dezső fiamról megemlékeztél, igen örültem rajta, de ő bezzeg nem vitte tréfának kérdésedet s nagy haragosan kifakadt: hát nem tudja Petőfi bácsi, hogy V. Ferdinánd már rég leköszönt? Antal öcsém, a párisi, honvédnek csapott fel, a 49-ik zászlóaljban, mely most alkalmasint Komáromban van, még csak tizedes ugyan, de legalább a lépcsőnek első fokát már meglépte. Vezesse isten! Hát a te Pista öcséd már úgy-e hogy hadnagy, hol szolgál? Végre a kedves kis Petőimének azt izeni nőm, hogy korán se erőtesse meg magát a várakozásban, hanem a helyett inkább emlékezzék meg reá, mikép ő igen csinos s szép leveleket tud írni, s ne legyen oly szerény, hogy nőmnél jobb lenni nem akar / noha nőmet most az egyszer ártatlanul korholta/, s addig írjon, míg a karácson be nem köszönt, mert mint írod karácson táján alkalmasint fontosabb tárgygyal leszel elfoglalva... de ugye édes barátom, te azonnal tudósítasz bennünket az érdekes újságról, hogy széna-e, vagy szalma? Megünnepelendjük a napot, mellyen fiad vagy lányod születését tudtunkra adandód. Öregeidet nőm nem régen látá, egészségesek, noha az öreg úrnak csúzos bán- talmai voltak, de hisz az katona dolog, azt magam is ismerem, még pedig a javából. És most tisztelünk s ölelünk benneteket, Dezsőm praenumerál425 426 ezrededbe, s hiszi, hogy mire közvitéznek felcseperedik, te tábornoka lész. Leveledet elvárja. Szerető barátod Garay János Pest, dec. 25-én 1848. Kedves barátom! Érdekes leveledet s a hírt fiad születéséről karácsony napján vettük, s bár részvéttel olvastuk aggodalmaitokat, miket a kis bakafántos akaratosságával okozott, úgy hisszük, hogy mire e sorok hozzád érnek, jó tanácsunkra aligha lesz szükségtek, mert addigra bizonyosan javában élvezendi azt, mi a közmondás szerint édesebb a méznél. Gyermekeim nagyon örültek neki, hogy Petőfi néninek kis fiút hozott a karácsonyi Jézuska - már mi csak így pápistán mondjuk - de azt nagyon restellik, hogy nem írtad meg, hogyan híjják a kis óriást. Bendegúz-e vagy Árpád? Mert azt hisszük, hogy Fritzinek vagy Ferdinándnak csak nem kereszteltetted? Dezső pedig nagy diadalmaPetőfi Sándor (1823-1849) egy német nyelvű antológiában szereplés reményében, egyes szám harmadik személyben írt német önéletrajzot 1846-ban. (P. S. Összes művei. IV. Bp., 1956. 164. p.) Tolna megyei kötődéseit ismerve - Sárszentlőrinc, Borjád, Ozora - különösen érdekes: „Rendkívüli ellenszenv mindenféle alárendeltséggel szemben, ezért hagyta ott az iskolát többször... Katona két évig... szökni akart már... újra iskolába járt, de mivel állhatatosan ragaszkodott a függetlenséghez, csak egy évig tudott kitartani... Jelszava: Koldustarisznya és szabadság!” PETŐFI SÁNDORHOZ425 Petőfi Zoltán (1848-1870) 424 Alfred, Windisch-Grätz herceg, osztrák császári és királyi tábornagy. (1787-1862). 425 előj egy zi magát 426 Garay Album 71-72. p. Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 161
