Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
Szendrey Júlia Szendrey Júlia naplója csak a halála után sok évtizeddel került nyilvánosságra. Ebből kiderül a Petőfi iránti hűtlenséggel vádolt özvegy Horváth Árpáddal, az egyetem jó nevű, de beteges hajlamú tanárával kötött kényszerű házasságának és szakításának valóságos története. san kifakadt„no majd meglátom, micsoda républica lesz a Petőfi bácsi fiából, ha már engem mindig szekíroz Ferdinándjával!” De azért ma ebédre megisszuk áldomását, jó szegszárdi aszúból, mellyet az ünnepekre kaptam hazulról, s mellyet már csak azért is el akarunk fogyasztani, hogy belőle Windischgrätznek egy csepp se jusson... Szó a mi szó, nekem nem igen tetszik, hogy Görgei Győrig visszavonult, s ez a kutya hideg is oly pogány, hogy Dunánk maholnap befagy, mennyi előny újra az ellenség áttörhetésére! De ha fővárosunk menten maradna is a télen át az ostromtól, annyit mégis elért már ellenünk mind Erdélyben. Mind Kassa felől, mind Austria felől, hogy hazánk földén telel ki! s a csata színhelye mindenütt a haza szent földe! A napokban két verset kanyarítottam, mit már csak ritkaságánál fogva is megemlítek. Az egyik egy csatadal, a másik a Sz. Fehérvárt felásott királyi koporsók ihlettek, Síri hang az élőkhöz; amaz az Életképekben jelenendik meg; ezt a Kossuth hírlapjába adom. Különben éjjel-nappal stúdiumomat nyúzom, s valóságosan mesteremberi foglalatosságot űzök. Holnaputánra tudóstársilag vagyunk meghíva a Múzeumba a sz. fehérvári ősemlék megnézésére. Engem, ki őseink nagy kora iránt annyi kegyelettel viseltetem, előre örömmel tölt el, hogy egy Árpád királyt, ha csak csontvázban is, látandók: nem tán azért, mert király, hanem mert oly korból való magyar, mellyben a nemzet szabad, független és nagy volt. Bár csontjaiból oly miasma427 428 terjedne elkorcsosult levegőnkbe, mely mindnyájunkat szabadsági lázba ejtene! Vörösmartyt sem szállásán, sem este a körben nem találtam; de bizonyos lehetsz benne, hogy sürgetni fogom nála ügyedet. Az öregek egészségesek. Haza jövet Dezső mondja, hogy az öreg Petőfiné azt mondta neki, hogy majd eljön a kis Zoltán; ebből azt gyanítjuk, hogy hát Zoltán kis fiad neve. Épen szép név, ez volt szánva Dezsőnek is, de elkéstünk vele. Isten tartson meg benneteket jó és friss egészségben, a kis öregnek pedig jobb erkölcsöt kívánunk. Nőm sokszor, igen sokszor csókolja kedves nődet, még egyszer isten veletek! Ölel barátod Garay GARAY ALAJOSHOZ427 Pest, Januar 6-án 1849. Kedves Öcsém! Bekövetkezett; Görgei addig vonult vissza, míg egészen Budapest tövébe ért, itt végre átlátta, hogy az ellenséggel nem mérkőzhetik... Az országgyűlés a két főváros átadását elhatározá, maga pedig a honvédelmi bizottmánynyal együtt bátorságosb helyre, mondják, Debreczenbe tette át székét. A költözködés jan. 1-jén volt. Görgei* 4-éig tartotta magát; 5-kén a fővárosból minden honvédsereg kitakarodott s mi magunkra valánk hagyva, délben már benn voltak Windischgrätz herczeg seregei, s az éjjel egy tető alatt háltunk velők. A bevonulás minden pusztítás és kihágás nélkül történt, mind a cs. katonaság, mind a lakosság részéről. S így az első 24 óra ezer aggodalmak közt ugyan, de veszély nélkül gördült le, reánk lakosokra nézve. Pestről temérdek ember menekült máshová; én egész családommal együtt maradtam, itt fogom bevárni, mit rendelt reánk az isten, kiben bízom. De ha szökhettem Görgey Artur 427 betegséget is okozható pára, gőz 428 TmL.GJ. ir.792. 162 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853
