Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
Sírvirágok I. (Részlet) Kert áll a városon kívül, Komor-sötét, Lehullt gyümölcs, lehullt virág Benn szerteszét... Ah! nékem is virult efán Egy élet-ág, S az életágon egy gyümölcs, Még csak virág; De rombolásaid között Nem nézted őt, Elvitted kérlelhetlenül A drága nőt!... Oh nincs e kertben több virág Illy szép s derék, Oh nincs e földön mint enyém Olly veszteség! Vajda Péter Irodalomtörténetünk szerint (A Magyar irodalom története 3. 593. p.) Vajda Péter volt Petőfi plebejus törekvéseinek egyik legfőbb előkészítője. írói pályája a Hasznos Mulatságok segédszerkesztőjeként indult (1833). Garaynak mindössze 38 évet élt sógora halálakor írta Petőfi: Oh természet, midőn alunni mentél, Alunni a múlt ősznek végivel: Elbúcsúzál-e kedves gyermekedtől... Te széttekintesz, s kérdeni fogod: Hol van legelső dalnokom? Hol ő?... E sírhalom lesz rá a felelet. Oh természet, viseld gondját e sírnak, Melynek lakója leghívebb fiad... Úgysincs e honnak, nincs hálás keze, Hogy megtegye, ha elmulasztanád, Oh e hazában olyan sok jeles Sírján ingatja vándorfuvalom A feledésnek tüskebokrait! Budavár látképe 1849-es ostrom előtti időből lehetetlen vala, s mivel már a nagyjából kigázoltam felelhetek csak olly összeszedetett lélekkel, különben ezt sem tehetném. A múlt hónap közepe táján t. i. a nagy szél ipám uramra csapta boltjának nehéz vasajtaját, s az erőtlen öreg lezuhanván kezével éppen ott, hol a pulsus van egy nagy szegbe esett. Az úgy is erőtlen öreg véres kézzel s félig elájulva hozaték haza, s én feleségemmel együtt éppen a háznál voltunk. Midőn feleségem, a különben is felette s igen érzékeny szívű, atyját illy véresen és haloványan megpillantó felette megrendült egész valója s jajjait alig lehete lecsillapítanunk. Ennek következése az lett, hogy kedves feleségem más nap igen roszúl leve, al- hasában nagy szaggatásokat kapott, s délután fél négy órára napamnak, az én, s a házunkban lakó bába jelenlétében a benne az ijedség által elszakadt idétlen gyümölcstől megvált - s én örömömben és rettegésemben kifolyt könyek között szorítottam ajkaimhoz egy kis fiacskát, kit Gyula névre kereszteltettem: de az alig másfél arasznyi, gyenge, éretlen gyümölcs öt napnál tovább ki nem álható a neki még kora világot s az örvendező apának hja temetését is kelle látnia! — De még ez nem vala elég, mód nélkül elgyengült feleségemet egy hétig a bába ápolta, de a kilencedik napon olly roszúl lett, hogy orvost kelle hívnunk s ez mai napig is jár házomba; még tegnap előtt nagyobb volt a hihetőség, hogy meghal, mint megél; de a krízis hála szerencsémnek ’s derék orvosomnak jobbra fordult, s a kedves, kiért életemnél inkább remegtem, tegnap és ma egészen jobban van; ma már fel is ült. Az én igen tiszteletre méltó napam éjjel nappal nálunk volt és van, s az ő anyai szorgalmának csak nem többet köszönök, mint az én éjjel nappali ápolásomnak. Ipám uramnak a keze e közben szerencsésen meggyógyult. O is minden este nálunk van. — Illy körülményekben, kivált ha még hozzá teszem, hogy a Hajnal számára begyült darabok is éppen ezen bajaim közepette gyűltek fejemre, igen természetes vala, hogy nem járhattam el kedves Szüleim dolgában úgy mint akartam, mert igazán megvallva a dolgot 16 nap óta még a szobából sem voltam-ki. Annyit azonban megnyugtatásukra mondhatok, hogy Szekrényessy urnák mindjárt akkor mindent által adtam, mit tett, mit végezett azt nem tudom; de egy pár nap múlva mindent megírok, addig csak türelemmel legyenek. Akkor megírom majd a pesti hirt is az ifjakról - előlegesen csak annyit, hogy engem semmi esetre és semmi tekintetben ne féltsenek kegyetek. Viszont tisztelikjó öregeim mindnyájukat valamint Vajda183 barátom hitvesével együtt /remélem, hogy Kristofek által tudják, hogy Vajda* az én Mártám nénjét már el vette feleségül/ én pedig feleségemmel, kedves feleségemmel együtt csókolom drága kezeiket, úgy szinte kedves testvéreimet, maradván állandó tisztelettel, engedelmes fiuk Mukijuk” 183 Vajda Péter költő, GJ. sógora. 68 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853
