Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
Pest, február 25kén 1837. Édes Terkám! Nem tudom mi néven veszi német várostok magyar levelemet*; azt érezem, Hogy testvéri szívednek kedves vagyok, s így szükségképen levelem is. Lásd minő elbízott vagyok! erőnek erejével elhitetem magammal, hogy levelem előtted kedves leszen. Bár csak te is így gondolkodnál, hogy t. i. a te leveled meg én előttem kedves: de te alkalmasint megelégszel azzal, hogy magad vagy nekem kedves, s így mi szükség, mondod, a levélre? Nem úgy! kedves okoskodó barátném, nem úgy! leveleidet is szeretem én, s ha más okbul nem, legalább azért küldj évenkint egy két ujjat, hogy régi leveleid fiókomban halálra ne unják magukat, ha ujjabbakat küldenél néha néha, hozzájok tenném azokat a régiekhez, s meglásd úgy elcsevegnek egymással, olly édesen, olly szívesen, mint én teveled. Szó, a mi szó, barátném! te egykor jobb levélíró voltál; tudod hányadikán írtad utolsó leveledet hozzám? November 7kén 1835ben! s most már február 25ke van 1837-ben! s mennyi történt azóta velem! mennyin mentem keresztül! szerető, vőlegény, férj, atya s - most özvegy! milly érzelmek, barátném! Oh de tudom én, hogy mind örömimben, mind bánatomban részt vett a te jó lelked, annélkül, hogy meg kellett volna írnod, meg vagyok róla győződve, meg, hidd el, hiszen te engem mindig szerettél, hiszen ifjúságom játszótársa, testvérem, barátném vagy! — Milly édes nékem azt tudni, érzeni! s milly jól esik keblemnek, hogy neked ezt elmondhatom! írj nekem te is, kedves, állapotodról, érzelmeidről, nyíltan és őszintén, bizonyára tudod te is milly jól esik az embernek egy meghitt keblet találni e zordon világban, melly öröminket és bánátinkat saját örömeivé és bánatjává tudja tenni! Nem tudom, ha a tavasz nyájas ege ki fog e derítni, elűzi-e borúlatimat? De hisz az ember saját keblében hordja a megelégedés, és öröm forrását, s midőn nincs sehová nyúlnia e nagy világban, belényúl önkeblébe, s abból meríti magának azt, mit a világ neki nyújtani nem képes. Garay János szülei bátaszéki magyar és szekszárdi német családból származtak. Talán az anya, Walter Zsuzsanna nevelési hagyományai miatt, fia eltúlozva nevezi levelében német városnak Szekszárdot. Valójában a lakosság nagy többsége magyar volt. A Német utcának nevezett részben is mindössze 17 német család élt. Laktak a megyeszékhelyen cigány, délszláv, francia, lengyel és tót nemzetiségűek is. A tízezer lakosú Szekszárdon a XIX. század közepén 7700-an római katolikusnak, 1900-an reformátusnak vallották magukat. Kevés számban evangélikusok, görögkeleti vallásúak és zsidók éltek a mezővárosban. GARAY TERÉZHEZ184 Az Árbócz című szomorújátékhoz bevezető magyarázatot fűzött Garay: „Arbóczot minden esetre gyenge embernek kellett föstenem, eg}' vagy más előítélet által elfogultnak, hogy az eltántorodás annál valószínűbb lehessen; mert előítéletes ember könnyebben esik tévelygésbe s ránt magával abba másokat, mint a világos, megüllepedett. Miért tevém éppen babona’ és vakhit’ rabjává,‘s nem mássá? Arra ismét okaim voltak; véleményem szerint semmiféle előítéletek' kiirtásán nem kell jobban lennünk, mint a vallásiakén, mert ezek legmélyebben gyökerezők, ‘s éppen ennél fogva legveszedelmesebbek. /.../ s mivel, fájdalom, korunkban is elég nagy azok’ száma még, kik babonával és bűwel mystificálni engedik magukat, úgy hiszem, nem olly előítéletet rontok le jelen munkámban, mellynek lerontására már mai időben nincs szükség; s ez vala művem’ morális tendentiája.” „Dem Weisen fiiessen täglich Freuden Aus seines Hezens Quelle zu, Und trifft ihn auch ein manches Leiden, So giebt item Zufriedenheis Ruk. „A bölcshöz naponta áramlik az öröm184 185 186 A szíve forrásából, Ha némi bánat is éri, Az elégedettség nyugalommal tölti el. Er wandelt auf dem Bfad des Lebens Mit heiterm185 blick un festen Muth; Nie sliehen Tage ihm vergebens, Stets ist er froh, denn er ist - Gut.”* O az élet ösvényén bolyong Gondtalan tekintettel és szilárd bátorsággal; Sohasem múlnak napjai hiába, Mindig örömmel teli, mert O - Jó. Légy boldog, s szeresd mint eddig szeretéd csókoló barátodat, testvéredet Mukit. NB. Czímem ez: Tekintetes Garay János Urnák a Jelenkor és Társalkodó szerkesztői hivatalában. Trattner-Károlyi ház, Úri utsza 612 szám, lső emelet. Küldöm íme ritkaságot: egy pár magyar bilietet, a mi első a maga nemében; mert eddig magyar aláírású billetecskék nem voltak még; a verseket én csináltam. Nem tudom olvastad-e’s láttad-e„Árbocz”* nevű színjátékomat, mellyet neked Fanninak és Ninának ajánlottam?” 184 TmL. GJ. ir. 718. 185 Helyesen: heiterem 186 Aradi Gergely szép fordításában. Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 69
