Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
REGÉLÓ tun btvetttr. IJ l'OJ.EAAI ELSŐ ÉV-ELSŐ SEliVEB U1HAY JÍYOS. n:»m, * tu«» utuiuii' uomx-» neu i»9 M- *un a«U Szekszárd mezőváros lélekszáma (10400) nem sokat változott Garay évtizednyi távolléte óta. Ami új, az a társasélet iránti igény megjelenése. Terjedőben van a hazában, a költő szülővárosába is eljut az egyletalapítás gondolata. Először olyan területeken fogalmazódik meg, ahol valamilyen gazdasági haszon várható, vagy eszmesúrlódásra, politikai véleménycserére kínálkozik lehetőség. Deák Ferenc is ott volt a vármegyeházán a kaszinó első ülésén (1841), Bezerédj kezdeményezésére megalakul a Szeder-Selyem Egylet (1841), elkészül a honi ipart támogató megyei védegylet programja (1842). Csajághy Károly (1815-1905) plébános, Garay Alajos paptársa. Káplánként szolgált Dunaszekcsőn, ahol később Alajos kapta a plébániát. 1846-tól Pécsen volt a teológia tanára. Embereim mellékszobámban expediáinak, s én a mai estet neked szentelem, egy régi- régi tartozás lefizetésére: t. i. nemcsak utóbbi leveledre válaszolni, hanem veled egyszer szívemből csevegni. Istenem! Még arra is lopni kell az időt, hogy az ember szíve szerint beszélhessen! Hányszor öntéd ki te a magadét nekem, s én vagy nem feleltem, avagy ha feleltem is, lekaptam, eszméim száraz vázlatát, oda vetém a hideg körrajzot, annélkül hogy kifesteni vagy fejtegetni rá értem volna. Te ezt nem érted, hogy az ember nem ér reá levelet írni annak, kit szeret, kinek írni akar, mert egy fél órája csak van a legelfoglaltabb embernek is, annak számára, kihez rokonérzettel viseltetik, midőn tán száz másnak, ki hozzá s tőle távolabb áll, kötelességből is tartozik írni... úgy van, de épen ebben rejlik a czáfolat is; hideg, száraz, köteles, hivatalos s isten tudja miféle leveleket halomra ír az ember, csupa mechanismusból, vagy, mert úgy kell lenni, de bizodalmas, kedélyes, meghitt szóra a kebelnek szintúgy hangolva kell lennie, mint a hangszernek, s ma épen illy órám van, minő már hónapok óta nem volt: ma magamé vagyok, a ki mindig s szüntelen másénak kell lennem. Magamé lehetvén tehát, mi természetesb, mint rólad is emlékezzem, teveled is foglalatoskodnom? Te olly jó, olly meleg érzelemmel viseltetél mindig irántam, ez jutott eszembe, s utóbbi levelednek egy helye, mellyben panaszkodol, hogy ha tenger választana el bennünket, még akkor is sok volna hallgatásunk. Ebből fájdulást, neheztelést olvasok ki, jó öcsém! Fájdalmat én neked okozni soha nem akartam, vedd tehát a dolgot úgy, a mint van; te magányodban sokszor ellágyulsz, szíved vonzalmainak urasága van kezed és tollad felett, s elfelejted, hogy az én kezem és toliam bérbe van adva, s szívem vonzalmait a kötelesség’ érez parancsa mi sokszor háttérbe szorítja! S így - hogy atyánk szavaival éljek — szent a békesség! Hogy is ne? Egy két levél nem írásért mindjárt fájlalás, neheztelés! S most fogjak a dologhoz: írod, hogy Teréz levelére nem kaptál választ, s a levélhez egy verset is mellékeltél. Jó öcsém, az asszonyokra ne számolj, hogy azok minden leveledre válaszoljanak: a mi szegény Terkánk keze lába volt itt a Bezerédyháznak s ez eleget mond, még szüleit is csak általunk tudósítania, az én asszonyaim pedig naphosszat gyerekeket dajkálnak, a tűt és főzőkanalat forgatják s alig érnek reá esten- den piaczi költségeik feljegyzésére. Egyébiránt, hidd el nekem, hitvesem soha egy levelet sem írt s mégis mindig igen de igen szeretett és szeret. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, mintha asszonyaimtól egyáltalában nem volna leveleket remélned, hanem csak azt, hogy ne törődjél vele sokat, ha nem mindig s mindenre válaszolnak, leveleid azért mindig kedvesek és óhajtottak előttünk. A mi igen igen jó szándékú barátodnak, de kit meg nem ne- vezsz, jól gondolt nézeteit s illetőleg hosszú levelét illeti, mellyet szíves valál kivonni, arra igen sok megjegyzendőm volna de mivel majd minden sorát czáfolnom kellene, inkább meghagyom őt boldog véleményében: hogy ő ahhoz jobban ért mint én, s mondd meg neki, hogy nekem épen az tetszik, hogy neki a Regélőn el- ömlő szabadelműség nem tetszik. - ugyan jól gyanakszom-e, ioo ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853
