Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)

Megyénk területén a tolnai és a regölyi főesperesség szerveződött meg az egyházmegye szervezeti felosztása alapján. A fóesperességek alá tatozó települések alkották a középkori Tolna megyét, amely a mai területéhez képest a déli és a nyugati irányban kiterjedtebb volt. Földrajzilag nehezen körülhatárolható területnagyságról van szó.3 Névadója valószínűsíthetően a megye első várispánsága Tolnavár, vagyis a korai írásmód szerint Thelena volt, amelynek vára a mai felfogásban megyeközpontként is funkcionált. A vár- ispánságról szinte alig van információnk, de a történeti szakirodalom a legkorábbi harminc István-kori alapítású között jegyzi. Az ispánból, a várjobbágyok parancsnokából, annak helyetteséből és a várjobbágyokból álló várispánsági hierarchiát egy a szekszárdi konvent által Gerezdegh nevű föld birtoklása ügyében kiadott 1279. évi oklevél örökítette meg. Régészeti feltárások nem erősítették meg a vár létezését, csupán néhány oklevél maradt fenn Tolnavár említésével. A tihanyi apátság alapítólevelében (1055) I. András Tolnavár harmadát az átkelőhellyel és a vámhellyel együtt adományozta az apátságnak. III. Bélának a székesfehérvári keresztesek birtokát megerősítő 1193. évi oklevelében szerepelt újból a helynév. 1211-ből fennmaradt oklevélben Tolna neve Talana, Tollona formában került említésre. A név eredetének megfejtésével foglalkozó nyelvészek, történészek egymástól eltérő álláspontot képviseltek. Hómann Bálint a névben Tolnavár első ispánjának nevét vélte felfedezni. Mások a latin telona, magyar fordításban vámok, vámhelyek szóval azonosították. Voltaképpen nem tudjuk mi a valódi eredettörténet. Mindenesetre a 15. század végétől vármegyénk név- használata Tolna alakváltozatban állandósult.4 Tolna vármegye területe a 13. század végéig még királyi birtoknak számított. A királyi vármegyeszervezet átalakulása nemes vármegyévé a 14. század elején következett be. Ennek megtörténtét Tolna vármegye esetében datálhatjuk egy az (al)ispán és 4 szolgabíró kézjegyével ellátott, 1314-ből származó oklevéllel.

A vármegyének címzett első parancslevél pedig 1319- ből való. A vármegyének, mint intézménynek a változásaira több ok is felmerül magyarázatként. II. András a királyi birtokok adományozásával jutalmazta hűbérurait, aminek következtében a vármegyékben a birtokviszonyok eltolódtak a magán birtokosok javára. A várispánságok szerepköre fellazult. A megyei nemes urak és a vármegye szerepének lassú és fokozatos növekedése a 13. századtól már megfigyelhető. Fontos állomása volt a folyamatnak, mikor a földesurak a megyésispán joghatósága alól kikerülve peres ügyeikben már közvetlenül a királyhoz folyamodtak, sőt erőteljesen törekedtek arra, hogy maguk járjanak el saját dolgaikban. A várispánságtól nem függő, újabb tisztségviselő, a szolgabíró is megjelent a megyei szervezetben, aki az ispánnal együtt ítélkezett, és akinek a későbbiekben a hatásköre kibővült az adószedői teendőkkel. A korai szakaszban a vármegye elsősorban az igazságszolgáltatással foglalkozott nemcsak a nemesekre, hanem a városlakókra és a jobbágyokra kiterjedő érvényességgel. Ebből adódóan a hajdani vármegye két legfontosabb testületé a törvényszék és a közgyűlés volt. A közgyűléseket királyi felhatalmazás alapján tarthattak, később a király bírói hatalmát átruházta a nagybírákra, a nádorra, akik a megyékben tartottak törvénynapot. Az ítélőszéken hirdették ki a királyi rendeleteket. Ez a gyakorlat a Jagelló-korban szűnt meg végérvényesen. A közgyűléseken kizárólag törvénykezés folyt. A 14. században még nem alakult ki a rendszeres megyei közélet, ám a rendelkezésünkre álló okleveles anyagban a törvényszékek színhelyei behatárolhatók. Vármegyei törvényszéket kéthetente hétfői napon hívtak össze a következő településeken: Dalmand (1331), Görbő (1343-1345, 1347-1357), Tolnavár (1350-1376), Kölesd (1392, 1397, 1402- 1403), Szakály (1399). A 15. századtól a vármegye székhelyének Csérnél, Csernyéd (ma puszta Szakály mellett) nevű település tekinthető, amely 1400-1447 között, majd 1456 után már állandó helyévé vált a megyei ügyek intézésének. Láthatjuk a törvénykezési