Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)
Vármegyeháza udvara a bencés apátsági templom romjaival helyek, illetve a székhely kiválasztásakor az egykori királyi vármegyei központ, Tolnavár már csak mellékszereplőként jöhetett számításba. A vármegye tisztikaráról, illetve tisztségeiről szórvány adatokból következtethetünk. A vármegye legmagasabb tisztsége a királyt képviselő főispáni tiszt volt, amelyet kezdetben idegen, előkelő családok tagjai töltöttek be, majd megyei nagybirtokkal rendelkező királyi emberek viselték. A főispán hűbéresei közül kikerülő alispán, a szolgabírák mellett egy 1516-ban keletkezett oklevélben bukkant fel először a jegyző tisztsége is. A középkori vármegyei igazgatás mindennapjai 216 ismert oklevél alapján rekonstruálható. A megyetörténeti kutatáshoz is nélkülözhetetlen okiratok többsége birtokok és hatalmaskodások ügyletei voltak. A 14. századi megye határának meghatározásában segítségünkre lehetnek a pápai tizedjegyzékek. Egy 1333-as jegyzék a tolnai és a regölyi főesperesség 46 települését tartalmazta, amelyek egy része ugyan ma már csak földrajzi névként, vagy pusztaként közismertek, de általuk megkísérelhető a megye körülhatárolása.5 Csánki Dezső6 kutatásaiból tudjuk, hogy a középkor időszakában a vármegye területe jelentősen nem változott. Az akkor 4502 km2 (ma 3703,16 km2) területű megye az ország legsűrűbben lakott, legmódosabb megyéje volt. Területén 13 vár és 21 mezőváros létezett. Az adózás tekintetében a negyedik helyen állt kb. 10 ezer porta után bejövő jövedelem után. Az ország történetében kiemelkedő személyiségek, famíliák Ozorai Pipo, a Rozgonyiak (Tamási), a Garaiak (Simontornya) birtokosok ekkor a vármegyében. Legnagyobb birtokos a Héderváry család volt a 72 birtoktestből álló 3 uradalmával (ozorai, tamási, döbröközi). A középkori megyetörténet további szereplői voltak Dombó, Felsőnyék várát birtokló Dombai család, 1459-től a Györgyi Bodó família. Paks, Bölcske, a Duna túloldalán Pataj és Halas mező- városok földesuraként megjelent a Paksy család is. Az egyháziak közül a szekszárdi bencés apátság rendelkezett a legnagyobb birtokkal a megyében.
