Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)
r Tolna megye közigazgatásának múltja és az igazgatás színhelyéül szolgáló székházának, a vármegyeháza épületének története szoros összefüggést mutat. A vármegyeházák építése a modern közigazgatás kiépülésével, a török utáni birodalmi igazgatás megújításával, az egyre bonyolultabbá és bürokratikusabbá váló intézkedési menettel, ügykezeléssel kapcsolható össze. A vármegyei közigazgatási tennivalók változásai, a vármegye szerepkörének bővülése azonban évszázadokban mérhető. A megye (1949-ig vármegye) az egyetlen olyan intézmény, amely a kereszténység felvételétől, Szakály Ferenc történész szerint feltehetően már Géza nagyfejedelemségétől fogva a mai napig létezik. Visszatekintésünk a kora középkorból a vármegyék megszületésével indul.1 A megye a magyar közigazgatás középszinten elhelyezkedő egysége, amelyet államalapító István király teremtett meg. Az ezeréves történetben a területi alapon működő szervezet formai változásokon esett át, és ez a megyénk esetében különösen jól szemléltethető. István király államának központi kormányzását a várakra, illetve azokhoz kötődő várispánságok- ra építette. A várispán (comes) igazgatása alatt álló várispánsághoz (comitatus) várak és azokhoz elszórt birtoktestek tartoztak. A várispán joghatósága alatt éltek a királyi szolgáló népek, akiknek a közvetlen elöljáróit all. századtól várjobbágyoknak neveztek. Közülük kerültek ki a további tisztségviselők, mint az udvarispán, a hadnagy, a várnagy személye, valamint a hirdetők és az őrök elöljárói. Idővel a várak egy része körül azonban összefüggő, jól behatárolható várkerületek is kialakultak. Ezt hívták a vár megyéjének, később vármegyének, amelyre szintén a latin „comitatus”tInevezést alkalmazták. A vármegye tehát magába foglalta a területén fekvő összes királyi, egyházi és magán földesúri birtokokat. A királyi birtokok védelmére és igazgatására rendeltetett várispánságot és a vármegyét összekötötte a király személyét képviselő várispán, aki ellátta a bírói és a közigazgatási tennivalókkal járó megyésispán tisztségét is. Ez volt a királyi vármegyék korszaka. Dunántúlon szerveződtek az első vármegyék, az elsők között a legelső Somogy (1002), István-korinak tekinthető Veszprém, Fejér, Visegrád, Zala vármegye.2 E korai időszakra tehető Tolna vármegye létrejötte is. Valójában melyik volt előbb a vármegye, vagy az egyházmegye, erre egyértelmű válasz nem adható. István király a pécsi püspökség 1009. évi alapítólevelében magának az egyházmegyének a határait is meghatározta, amely Tolna megyét is magába foglalta.
