Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)

a vármegyében. Nemcsak tolnai jelenség volt, hogy a század első felében előforduló köznemes famíliák, mint Dalmata, Czompó, Kőszeghy, Priletzky stb... lesüllyedtek, eltűntek a megyei életből. A köznemességen belül a társadalmi átrendeződés is végbement a 18. század közepéig, és a század eleji famíliák nyomdokaiba egészen új családok léptek. A jelentős birtokkal rendelkező, stabil anyagi hátterű családok közötti szoros kapcsolatrendszerre vezethető vissza, hogy rokoni szálakkal átszőtt közélet alakult ki. A közel egy évszázadon át a jómódú középbirtokos rétegből kerültek ki a vármegyei élet közszereplői. Daróczy, Cseh, Perczel, Sztankovánszy, Dőry, Csapó, Gindli, Bezerédj, Jeszenszky, Magyary-Kossa stb... családok domináltak a megyei tisztségek betöltésében.21 A Rákóczi-szabadságharc és a lakosságot megtizedelő pestis járvány után folytatódott a lakosság betelepítése. Az új birtokosok az Esterházy család, Sinzendorf gróf, Dőry László, Mercy gróf a betelepítés költségeit vállalva magyar, német telepeseket hozattak birtokaikra. Spontán módon is települtek a megyébe az ország különböző részeiből. Sokan vándoroltak az adók, a katonaság, a röghöz kötöttség elől a szabadabb élet reményében, és ott telepedtek le, ahol ezek a feltételek adottak voltak. 1720. évi országos összeírásban már 60 helység szerepelt. A számítások szerint 13500 lélekszámról beszélhetünk. Az 1739. évi megyei ösz- szeírásban pedig 94 települést írtak össze az összeírok, ahol az új életet kezdők már megtelepedtek. A megye lakott helyeinek száma nagyjában-egészében véglegesük. A vármegyei közigazgatás is szembesült azzal a ténnyel, hogy „<2 napról napra népesebb megyét két járásban jól adminisztrálni nem lehet”. Ezért 1725-ben az alispán javaslatára a megyei gyűlés megszavazta a harmadik, a Völgységi járás létrehozását, amelyhez 23 település tartozott. A Földvári járás a megye keleti részén fekvő 26 települést, míg a megye legnagyobb járásának számító simontornyai a nyugati részen elhelyezkedő 34 települést tömörítette. A telepesek vándorlása következtében a falvak száma ingadozott az egyes járások területén belül, azaz települések

szűntek meg, és újak keletkeztek, ezért 1726-ban a megye kénytelen volt kiigazítani nyilván a földrajzi szempontok figyelembe vételével a járások beosztását. így emelkedett a völgységi községek száma 35- re, a földváriaké változatlan maradt, a simontornyai községek száma 28-ra csökkent. A települések között 13 mezővárost találunk a század folyamán.22 1711 után a közgyűléseket csak elvétve hívták össze. 1714-től viszont a vezetett közgyűlési jegyzőkönyvek szerint már évente átlagban 8-9 alkalommal üléseztek a nemes urak generalis (egyetemes) és particularis (kisgyűlés) közgyűléseken. A gyűlések számát törvény nem szabályozta. Az ügyek sürgőssége alapján hívták össze a megyei gyűlést, természetesen előre jelezve az időpontot és a tárgyalandó ügyek tárgyát a résztvevőknek. Az újjáalakult vármegyében eleinte a megyegyűlések színhelyei állandóan változtak. A nagy gyűlések tartására általában a nagyobb uradalmi központok, mezővárosok nagyobb létszám befogadására alkalmas épületeit választották. A konszolidálódó állapotokban felmerült a közigazgatás központi helyének rendezése. Legtöbbször Simontornya, illetve az itt álló vár adott helyet az összejövetelekre. Ugyanitt már 1701 táján a vármegye vásárolt egy házat erre a célra gróf Styrum Lymburg Miksa földesúrtól. Simontornya még nem tekinthető megyeszékhelynek ekkor, ez csak jóval később 1723-ban történt meg. A megyei tisztikar elhelyezéséről, egy székház építéséről először 1718-ban tanácskozott a vármegye. Pincehely mezővárosban felépítendő megyei börtönről és székházról a vármegyei urak tárgyaltak Esterházy Antal gróf földesúrral, aki a telek fejében a földesúri jogainak fenntartásához és évi egy körmöci arany jelképes bér fizetéséhez ragaszkodott. 1720-ban megkötött egyezségből megyei székház nem lett.23 1723. október 25-i közgyűlésen a „Nemes és Vitézlö Karok és Rendek” a Simontornyán építendő székházról határoztak. A döntéssel Simontornya mezőváros megyeszékhellyé avanzsáltatott. A felsőbb rendeletek is sürgették a lépés megtételét. 1723. évi 73. te. előírta a megyéknek igazgatási célra, gyűlések, ítélőszék