Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)

A simontornyai vár 17. századi ábrázolása

tartására, az iratok őrzésére, a rabok elzárására megfelelő épület létesítését. A közigazgatást a szabályozottság irányába terelő egyéb törvények is sugallták az állandó székház kialakítását, a hivatali forma megteremtését. Többek között rendelkeztek a megyegyűlések tartásáról (1723. 58. te.), a főispánok megyei lakásáról (1723. 55., 56. te.), a megyei bíráskodásról (1729. 35. te.). Ennek a törekvésnek legkiemelkedőbb rendelete a hivatalos iratok megőrzéséről (1729. 25. te.) szólt, azaz törvény kötelezte a tisztség- viselőket az iratoknak a vármegyei levéltárba adására. Queck Krisztián simontornyai uradalmi gazdatiszt

bonyolította le a telek vásárlását. Közben járására sikerült megkötni a szerződést gróf Styrum Lymburg Miksa Vilmossal. Némi egyezkedés után a vármegye fizetett 300 forintot a kiszemelt telekért. A hivatalos engedélyek megszerzése után a „Nemes Vármegye Közönsége” megállapította az épület beosztását, amelyet a következőképpen képzeltek el: „egy palota, nagyteremből a gyűlések céljára, egy szoba a levéltár részére, egy-egy szoba a fö- és alispán hivatala, továbbá a hajdúk részére fog szolgálni. A szobák alatt börtönök, valamint konyha, illemhely és végül a várnagy részére szoba és konyha, továbbá 20 lóra alkalmas nagyságú istálló