Tolna Megye 1848-1849-ben - Forrásgyűjtemény (Szekszárd, 1998)

Perczel Mór, Pincehelyen ifj. Bartal György, Pakson Radnich Pál, Szakcson Simon Rudolf szerzett egyhangú szavazással mandátumot. A kölesdi kerületben Perczel Miklós 155 szavazattal előzte meg Zsivora Györgyöt. Később Perczel Mór, mivel Budán a vizivárosi kerületben is győzött, lemondott bonyhádi mandátumáról. A megismételt választást Dőry Frigyes nyerte. Az áprilisi törvények megvalósulásakor a telkes jobbágyok földjeiknek tulajdonosává váltak, míg a majorságokban dolgozókat, földnélküli zselléreket a törvény nem érintette. 1848 tavaszán - miként országosan- úgy Tolnában is számos helyen földfoglalásra, főleg legelők elfoglalására és az uradalmak sérelmére elkövetett károkozásokra került sor. A közbiztonságon valamit javított a belügyminiszter június 12-i statáriális rendelete. A délvidéki események, ezt erősítette a szomszédos Bács megye levele is, szükségessé tették a nemzetőrség felállításának meggyorsítását. A sorozással és toborzással történő mozgósítás számos problémát vetett fel. így pl. az uradalmi zsellérek, az egyedüli családfenntartók szolgálatának vagy a helyettesként állítottak stb. problémáját. Július 5én a megyéből 2.000 nemzetőrt indítottak útnak a Bács megyei Okérre. Vezetőjük Perczel Miklós őrnagy, majd Forster Antal alezredes lett. Ugyanekkor indult szintén 2.000 nemzetőr a Dráva-vonal védelmére, Eszék térségébe Viczay Adolf parancsnokságával. Később gondot jelentett a nemzetőrök felváltásának megszervezése és nagy blamázsnak számított az ókéri dicstelen szétszéledés. Amikor küszöbön állt a horvátok támadása, Szemere Bertalan Sztankovánszky Imre főispánt az újoncok gyors kiállítása érdekében királyi biztosnak nevezte ki. A rendelet értelmében 7 nap alatt össze kellett írni az újoncokat. Jellasics Dráván átkelését követően Batthyány a Dunántúlon népfelkelést hirdetett. Az összefogás eredményének gyümölcse lett a pákozdi győzelem, amelyben közel 1.100 tolnai nemzetőr is részt vett Perczel Miklós és Sándor irányításával. Tetteikkel feledtették az ókéri malőrt. Ezt követte Perczel Mór vezetésével és a Csapó Vilmos által irányított tolnai nemzetőrök, környékbeli kaszás, kapás felkelők közreműködésével elért ozorai siker, Roth és Philipovics tábornok csapatainak lefegyverzése. Ilyen jelentős számú egység többé nem került 1848/49-ben magyar fogságba.