Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

nyi uradalmakat, továbbá minden 100 holdat meghaladó birtokot függetlenül attól, hogy az a tulajdonos kezelésében volt-e vagy pedig bérletként volt hasznosítva. Május 20-ra és 21-ére Szekszárdra rendelték be az említett gazdaságok vezetőit megbeszélésre. Magukkal kellett vinni az illetők személyi okmányait, továbbá a gazdaság térképét, a vagyonról felvett leltárt. Szigorúan megtiltották e gazdaságok gabonakészletének és állatállományának értékesítését. A készletek felett a szocializált birtokok tanácsa rendelkezik — adta hírül Sebők népbiztossági megbízott. A termelőszövetkezetek megalakítása általában munkásgyűlés keretében történt, amelyen megjelentek a gazdaság alkalmazottai. E gyűléseken a Földművelésügyi Népbiztosság által megbízott személy ismertette a szocializálásról szóló rendeletet, majd a közös gazdálkodás előnyeit méltatta. Ezt követően nyílt szavazással döntöttek a szövetkezet megalakításáról. Kimondták azt is, hogy a szövetkezeti gazdaságot egyelőre csakis a gazdaság alkalmazottai alakítják meg, annak más személy nem lehet a tagja. A gazdaság irányítására termelési biztost választottak — rendszerint a volt intézőt bízták meg ezzel a feladattal —. s valamelyik írástudó pedig a számadások vezetését látta el. Tolna megyében 163 termelőszövetkezet alakult. Az elsők április második felében jöttek létre. A termelőszövetkezeti mozgalom szervezésére, irányítására Szekszárdon termelőszövetkezeti, központot hoztak létre, majd amikor kiderült, hogy a feladat megoldására nem képes, Dombóvárott is létrehoztak egy hasonló szervet, megosztva a megye területét a két szövetkezeti központ között. A termelőszövetkezetek közül elsősorban a legnagyobb területűek június első felétől fokozatosan állami gazdaságokká alakultak át, anélkül azonban, hogy ennek lényeges hatása lett volna a gazdálkodásra. Az agrárproletárok tehát 1919-ben nem kaptak földet, hiába várták a földosztást. Ez hamar elégedetlenséget váltott ki a lakosság körében. Élezte a helyzetet az is, hogy a megalakult szövetkezeti gazdaságokban még az egykori részes aratókat sem akarták munkához juttatni. A megyei tanács elnökének, Soós Sándornak kellett intézkednie, hogy mindazoknak részére, akik korábban részes aratóként az uradalomban dolgoztak, biztosítsanak munkát. A rendelkezés nyomán a megyében gyakorlatilag megszűnt a mezőgazdasági munkanélküliség. A TERMÉKCSERE SZERVEZÉSE Nem volt könnyű megoldani a Tanácsköztársaság idején a közellátást. A négy esztendeig tartó világháború nemcsak véráldozatot követelt, hanem gazdaságilag is tönkretette az országot. Már a liberális burzsoá kormány is tragikus hangú felhívással fordult 1919. március elején a földműves lakossághoz, hogy adja el minden felesleges gabonáját az államnak, hogy biztosíthassa a közellátást. A Tanácsköztársaság idején — ahogyan fogytak a készletek — még nehezebbé vált a helyzet. A proletárhatalom sikerrel oldotta meg fennállásának egyik legnehezebb feladatát. A forradalmi kormányzótanács a mezőgazdasági jellegű megyékre támaszkodott. A vármegyei igazgató tanács úgy rendelkezett, hogy a szo-