Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A mozgalom tehát nem volt országos méretű tömegmozgalom, de egészítsük ki a fentieket egy budapesti kísérlet leírásával. Perczel Béla kapcsolatot keresett — és talált — Szekfű Gyula történésszel, aki előtt feltárta a mozgalom célját. Erről minden bizonynyal akkor is szót váltottak, amikor Szekfű Gyula felkereste Perczel Bélát Bonyhádon. Szekfű kész volt magáévá tenni a mozgalom célját, az alkalmazandó eszközeit, s hajlandó volt bizonyos szervezői munkát is vállalni. Ezt Perczel Bélához írott két levele is tanúsítja. Az 1942. október 24-én kelt első levélben — amely két korábbi Perczel-levélre volt válasz —, javaslatot tesz Perczel Bélának arra, hogy véleménye szerint kiket kellene — és esetleg lehetne bevonni a mozgalomba Budapesten. A javasolt személyek között találunk olyanokat, akiknek neve ma is ismerősként cseng, mint pl. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Tildy Zoltán, Barankovics István. Tiszteletre méltó törekvése volt a mozgalomnak, hogy lehetőleg megakadályozza a német nyelvű fiataloknak az SS-be történő sorozását és behívását. A mozgalom szervezése részben legális, részben illegális módon történt. A hatóságok hallgatólagosan tudomásul vették a mozgalom létét, tevékenységét, a rendezvényeik ellen nem emeltek kifogást, de nem ismerték el és nem támogatták a hatalom eszközeivel. A hűségmozgalom ellen minden eszközzel fellépett a Volksbund, így például 1944 májusában olyan röpcédulákat szórtak ismeretlen tettesek, amelyek arról értesítik a lakosságot, hogy a „Hűséggel a Hazáért" párt miután sorban elveszítette tagjait, kénytelen önmagát feloszlatni. A mozgalom vezetői a szervezeteikhez eljuttatott levélben cáfolták a Volksbund-féle híreszteléseket. Rámutattak arra, hogy a röpiratok terjesztői a mozgalomnak még a nevét sem tudják, és helytelenül pártnak nevezik a mozgalmat, továbbá, hogy a Hűséggel a Hazához mozgalmat Hűséggel a hazáért névvel illették. Ez önmagában igazolja, hogy a röpcédulákat nem a mozgalom, hanem a vele szemben álló erők szórták. A mozgalom nehéz napjai a német megszállást követően jöttek el. A Volksbund szinte korlátlanul kézben tartotta a közvélemény alakítását. A német településeken rendkívül nehéz sors várt a szórvány magyarokra és mindazokra, akikről tudták, hogy a hűségmozgalom elveit vallják. A mozgalom vezetői is az üldözöttek közé kerültek. Erről az 1945. áprilisi memorandum az alábbiakat tartalmazza: ,, . . Gömböst mindjárt az első napon megfenyegették, hogy úgy fognak vele elbánni mint a zsidókkal, Weber József, Kollep Keresztély mórágyi polgárokat, Bindernét, a mórágyi pénztáros feleségét, a zsibriki bírót két társával, a dúzsi bírót a Gestapo elhurcolta." A Szálasi-puccs után Perczel Bélát, Bauer József apátot, Lehmann Istvánt elhurcolta a Gestapo. Gömböst is több ízben keresték, és csak az mentette meg az elhurcolástól, hogy abban az időben katonai szolgálatot teljesített. A visszavonuló német hadsereg Mayer József és Entz kisdorogi hűségmozgalmistákat Hőgyész határában kegyetlenül meggyilkolta. Perczel Béla is belehalt az embertelen meghurcoltatásba.