Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

mindent, amit az adott körülmények között megtehetett a szabadságáért és függetlenségéért? Ismert, hogy a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség számos képviselője és pártja vállalta a harcot, vállalta a sorsközösséget: az üldöztetést, az illegális munkát, a börtönt és a halált is. Az uralkodó osztályokkal szemben álló társadalmi osztályok és rétegek között sok kérdésben voltak ellentétek — ez osztályhelyzetükből következett —, de egy kérdésben feltétlenül találkozott politikai hitvallásuk: harc a nácizmus ellen, harc hazánk függetlenségéért. Tolna megyében a háború alatt már nem működtek kommunista sejtek. De itt is érlelődtek az ellenállás szélesebb körű feltételei. A lakosság megtalálta annak módját, hogy fékezze, akadályozza a hadigépezet működését, szabotálja a parancsok teljesítését. Gyakori volt a szövetséges hatalmak rádióinak hallgatása. Az így szerzett értesülések nyomán egyre határozottabb háborúellenes propaganda bontakozott ki. A német ajkú hadköteles férfiak közül számosan, hogy megelőzzék a német hadseregbe való behívást, a háború második felétől önként jelentkeztek a magyar hadseregbe. Éz gyakran azt jelentette, hogy a hadkötelest nem vihették el kényszersorozással az SS egységekbe. A megye lakói több esetben megtagadták és szabotálták az üzemek, gyárak gépeinek leszerelésére, a termények elszállítására vonatkozó magyar, vagy a megszálló német katonai parancsnokságok utasításainak végrehajtását, így akadályozva meg, hogy az ország minden javát nyugatra hurcolják. A lakosság gyakran megtagadta, hogy szülőföldjét, lakását, munkahelyét, szülőt, vagy gyermeket hátrahagyva akár egyénileg, akár csoportosan nyugatra, a bizonytalanságba vonuljon a vert seregekkel. A lakosság több helyen megakadályozta azt is, hogy a visszavonuló magyar és német serégek felrobbantsák a hidakat, épületeket, bányákat, megsemmisítsék a magyar nemzeti vagyont, tönkretevő nemzedékek alkotásait. A front, közeledtével a katonák közül sokan nem hajtották végre a visszavonulási parancsot. Fegyvereiket eldobálták, a lakosságtól civilruhát szereztek és átöltöztek. Számukra befejeződött a háború. A jobboldali gyűlések megzavarásáról, főleg a bányavidékről vannak értesülések. Tolna megyében leginkább Nagymányok és Máza volt ilyen eseménynek színhelye. A parasztok is ellenálltak. Igyekeztek megmenteni a maguk számára a terménynek legalább, egy részét. Ezt csak úgy tehették, hogy szabotálták a terménybeadást. Tolna megyében 1944-ben a beadást megtagadók közül több mint ezer személy ellen indítottak különböző szintű büntetőeljárást. A Bonyhádi Cipőgyár a leszerelendő üzemek listáján szerepelt. Kovács József, aki az üzem alapításától nyugdíjba vonulásáig az üzemben dolgozott, erre így emlékezik: ,,Még október elején, amikor már a szovjet csapatok közeledtek, szóltak, olyan utasítás jött, hogy az üzemet le kell szerelni és el kell majd szállítani nyugatra a legfontosabb gépeket. A felszerelésekkel együtt kellő számú szakmunkást is biztosítani kell az üzem munkásai közül. Ellenállásunk meghiúsította - a Bonyhádi Cipőgyár leszerelését." 34 Évszázadokon át 529