Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

a mozgalom járási vezetőjéhez írtak a gyermekükért — a „sportifjakért" — aggódó szülők. Kitől féltették a gyermekeket? A fasiszta Németországtól és a Volksbundtól. A levélkötegben számos olyan, Németországban írott levél van, amelyet a „sportfiatalok" írtak. E levelekből kiderül, hogy a Volksbund kicsempészte őket Németországba azzal, hogy ott bizonyos idejű — általában 5—6 heti, vagy néhány hónapi — sportkiképzésben részesülnek (innen a ,,

sportif jak" jelző is). Ezek a 16—18 éves fiatalok örömmel indultak útnak — de hamar jött a kiábrándulás és a kétségbeesés. Németországban ugyanis gyorsan kiderült, hogy valójában szó sincs sportkiképzésről, annál inkább katonai előkészítésről, amelyet erőszakkal kivett eskü követett, s csak napok kérdése volt, hogy a vasúti szerelvény mikor indult velük a frontra. Amikor erre rájöttek a rászedett ifjak, megírták könyörgő-búcsúzó leveleiket a szüleikhez. A hűségmozgalom vezetői e levelek birtokában diplomáciai úton a közigazgatás fórumait felhasználva igyekeztek segíteni a bajba jutottakon. Végre 1941. november 6-án Gömbös Miklós a mozgalom egyik vezetője arról értesítette Perczel Bélát, hogy 32 sportfiú hazaérkezett, sikerült kiszabadítani őket. Gömbös levele így fejeződik be: „ . . . akik megjöttek, úgy hallom, átkozzák Mühlt és a Volksbundról tudni sem akarnak." Az alispán 1944. június 30-án köriratban ismertette a honvédelmi miniszter rendeletét a német női segédmunkaerő 1944. évi toborzásáról. A rendeletben olvashatjuk: ,, . . . a német népiséghez tartozó 17—30 éves magyar állampolgár nőket az e tárgyban megkötött német—magyar kormányok közötti megállapodás értelmében önkéntes jelentkezés alapján a jelenlegi háború tartalmára a német SS Helferinnen Korps de Waffes SS részére átengedem. E célból a közeljövőben az ország különböző részein toborzások fognak megindulni." A rendelet szerint nem toborozhatták az óvónőket, a tanítónőket, a postánál, a vasútnál alkalmazottakat, a kiképzett . ápolónőket, fontos hadiüzemi munkásnőket, mert nehéz lett volna a pótlásuk. A rendelet értelmében a kiutazók a magyar állampolgárságukat megtartják, de ugyanakkor német állampolgárokká is lesznek és ugyanolyan jogokat élveznek, mint a birodalmi német Helferinnek (segédszemélyzet). A községi főjegyzők, jegyzők a köriratot — tudomásulvétel után — általában irattárba tették, érte agitációt nem fejtettek ki. Annál nagyobb munkát végzett a Volksbund, — de csak legfeljebb minimális eredményt ért el. A megye hivatalos irataiban nincs adat arról, hogy 1944-ben akár egyetlen személy is vállalkozott volna a megyéből a rendeletben meghatározott munkára. TOLNA MEGYE LAKOSSÁGÁNAK ANTIFASISZTA KÜZDELMEI Milyen mértékben vett részt a magyar nép saját felszabadításában? Milyen mértékben- járult a= fasizmus vereségéhez? Megtett-e