Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A VOLKSBUND • Mint azt az előző fejezetben említettük, a 30-as évek második felében lanyhult és a legtöbb helyen teljesen meg is szűnt a szervezeti élet a Volksbindungsvereinekben, tagjaik többsége belépett a Volksbundba (VDU). A szervezet kihasználva a számára kedvező nemzetközi helyzetet és a hazai belső viszonyokat, mind tudatosabban törekedett céljainak elérésére: a németség összefogására, ideológiai „megdolgozására", a németek egyedüli képviseleti jogának megszerzésére stb. Ezek ugyan félelmet keltettek különösen a szórvány magyarság körében és a fejleményeket egyre aggodalmasabban figyelte a közigazgatás is — de társadalmi méretekben nem váltottak ki konfliktust. A szervezet lényegében megmaradt a törvényes keretek között. Megváltozott azonban a helyzet 1941-től, mert egyrészt a háború kiélezte a világpolitikai helyzetet, számottevő tényező volt ebben a németek időleges katonai sikere, másrészt a magyarországi önkéntes és kényszersorozások az SS-be, a magyar kormány elvtelen engedékeny politikája, amely teljesen kiszolgáltatta a svábságot az egyre erősödő birodalmi befolyásnak. Különösen Tolnában volt agresszív a szervezkedés és a birodalmi eszmék hirdetése Bäsch és Mühl csoportja részéről. A helyzetet tovább élezte, hogy megjelent a politikai életben a VDU-val szembenálló szervezet, a Hűséggel a Hazához néven ismert mozgalom. A németek e két ellentétes irányú szervezetének tevékenysége a konfliktusok sorozatát jelentette. A Hűséggel a Hazához mozgalom vezetői emlékirataikban, életrajzaikban és más okmányokban leírták, hogy miként szervezkedett a megyében a háború idején a Volksbund. „Taggyűjtők 20 pengőt kaptak egy-egy bejegyzett tag után és éppen ezért érdekükben állt az önkényes, hamis bejegyzések alkalmazása. Megtették például azt, hogy többeket megkérdeztek: »Mennyi idős az apád, vagy édesanyád?« s kijelentés igazolására az illető megkérdezettekkel nevüket aláíratták, persze nem is sejtették, hogy a Volksbund-belépési nyilatkozatos ívet írtak alá". A Volksbund-listán olyan nevek is szerepeltek, amelyeknek viselői már évekkel korábban meghaltak! Az azonos nevekkel sok visszaélés történt! A harctéren küzdő katonák nevét is gyakran ráhamisították a listákra, s az illetők hazatérve ámulva tapasztalták, hogy benn vannak a Volksbundosok névsorában! A terror mind nagyobb méreteket Öltött. A fenyegetés minden fajtáját jónak tartották, csakhogy céljaikat elérjék. Korabeli forrásokból tudjuk, hogy házakat, pajtákat, szalmakazlakat gyújtottak föl, kutakat fertőztek meg, szőlőket vágtak ki, veteményeskerteket tettek tönkre, gyümölcsösöket dézsmáltak meg, krumplit, kukoricát loptak el — csakr hogy megfélemlítsék a lakosságot és belépésre kényszerítsék a vonakodókat. A legfőbb fenyegetés az volt, hogy a háború megnyerése esetén, »minden népileg hűtlen nemetet« súlyosan megbüntetik, esetleg kivégzik!" A Tolna Megyei Levéltárban őrzött Perczel-iratok között különösen figyelemre méltó az a levélköteg, amelyet Perczel Bélához, mint