Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A számsor tanúsága szerint ezt követően a legtöbb pénzt a légoltalom emésztette fel, összesen 362 546 pengőt (a teljes összeg 23,04 százalékát). Messze elmaradva az előző két tételtől sorakoznak a többiek. Gazdasági és egyéb épületek rendkívüli tatarozására és esetenkénti létesítésére 241 067 pengőt költöttek a megyében (15,32 százalék). Ezt követően az iskolákra és tanítói lakások fenntartására és építésére fordított összegek következnek: 197 806 pengő (12,57 százalék). Érdekes az összeg felhasználási ütemezése. Jól tükrözi a számsor: amint az ország mind nagyobb mértékben vett részt a háborúban, ennek fordított arányában mind kevesebb pénz jutott erre a célra: 1939-ben 61 780, 1940-ben 42 750, 1941-ben 51 286, 1942-ben 18 774 és 1943-ban 23 216 pengő jutott az iskolákra és tanítói lakásokra. Helyes szemléletet tükröz, hogy a sorban negyedik legnagyobb összeget a közellátás javára fordították. Ugyanis 161 452 pengőt (10,26%) vágóhidak építésére használták fel. Figyelemre méltó itt is az ütemezés: 1939-ben 2176, 1940-ben 1000, 1941-ben 21 800, 1942-ben 21 401 és 1943-ban 115 075 pengőt fordítottak a vágóhidak építésére. (Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szekszárdi vágóhíd a 30-as években exportlehetőséget kapott a kormánytól, s azóta folyamatosan szállított Németországba. A szállítási igények a második világháború második felében nőttek meg ugrásszerűen — ezzel magyarázható az 1943. évi kiugró mértékű beruházás). Ezt követően a statisztikai rovatok mindegyike jóval százezer pengő alatti adatokat tartalmaznak. Közutak létesítésére 56 247. egészségházak építésére, vásárlására 58 000, óvodák és napközi otthonok fenntartására 39 568, tűzoltószertárak létesítésére 25 731, hősi emlékművekre 28 669 pengő jutott 1939—1943 között. A megye a fenti célokra fordított összegeket nem tudta saját bevételeiből fedezni. A statisztikai kimutatás szerint kölcsönök felvételéből és segélyekből fedezte a hiányt. A mérleghiány eltüntetésére a központi segélyalaptól és a bankoktól vett fel kölcsönt, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól vissza nem térítendő segélyt kapott a megye. NEHÉZ HELYZETBEN AZ ISKOLA, A KÖZOKTATÁS A háborús helyzet mindvégig nehéz helyzetet teremtett az iskolákban, az oktatásban. Á Jugoszlávia elleni támadás idején az iskolai tantermek sokaságát foglalta el a hadvezetés a megye egész területén. Ez a helyzet ismétlődött meg 1944 októberétől, és a front átvonulásának idején is katonákkal volt tele minden tanterem. Az iskolákban helyezték el a magyar, a német és a szovjet csapatokat. Ugyancsak nehezítette az iskolai oktató-nevelő munkát a német anyanyelvi oktatás körüli bonyodalom, különösen a túlnyomóan németek által lakott községekben. A magyar kormány és a német birodalmi kormány külügyminisztere 1940 augusztusában Bécsben magyar-német kisebbségi megállapodást kötött. A megállapodást a magyar törvényhozás az 1940. évi XXVI. t. c. 1. §-ával jóváhagyólag tudomásul vette. Az utókor — nem minden ok