Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

lásra serkentik népünket. Ily kérvény jelentéstételre eddig Dunakömlődről és Kimányokról érkezett bejelentés hozzám a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrtól. Egyúttal tisztelettel csatolom a kérvény szövegét, a kismányoki ág. h. ev. lelkész levelét s a bonyhádi főszolgabíróhoz intézett jelentésének másolatát is. dr. Halmos tanfelügyelő FORRÁS: TML. Tanfelügyelői iratok 137/1937. ein. (tisztázat). MEGJEGYZÉS: A kismányoki evangélikus lelkésznek 1937. október 19-én kelt panaszos levele az iskola és a község nyugalma ellen irányuló pángermán eseményeket írja le: 1937. október 19. Amióta a Pékár—

Bäsch féle választás gyülekezetemben is lezajlott, azóta látszólag csillapultak a kedélyek. Ezt némileg észleltük az utóbbi választással kapcsolatban. Hogy azonban gyülekezetem tagjai mégis mennyire megnehezítik az i'Aeni tisz'tviselők munkáját, legyen szabad a következőkre rámutatnom: — Az. új egységes iskolarendszer a helyi iskola tannyelve tárgyában összehívott közgyűlésen — bár egyhangúlag állást foglalt az új egységes rendszer mellett — újból megmutatták, menynyire befolyásolhatók egyes agitátorok révén, mennyire mellőzik a törvényes intézkedéseket és bennünket még az újságban is támadnak, noha eljárásuk alaptalan és helytelen. Miért nem közölték a valóságot, amikor is a közgyűlésen egyhangú határozatot hoztak a fentemlített tárgyban, míg aztán az aláírásra került volna a sor, egytől-egyig megtagadta az aláírást. És ezt merik címül adni cikküknek: ,,Kismányok zeigt ein Beispiel". — Mondhatom, szép példaadás! Az esetleg felizgatott kedélyek lecsillapodása után újból tárgyaltuk az ügyet, most már szigorúan az iskolaszék előtt. Teljes egyhangúsággal és békés egyetértéssel elfogadták asi egységes iskolarendszert, alá is írták, be is terjesztettem és az összes hatósági fórumok, a miniszter úr is, jóváhagyta. Most újból egyes agitátorok „Beispielt", példát mutat.nak. Este és élnek idején, házról-házra járják a falut, félrevezetésekkel szerzik a 80-nál több aláírást olyanoktól is, akik mint iskolaszéki tagok ezt elismerték... Borzasztó eset! Hol itt a jellem, a hűség a törvényeink iránt stb., stb? Igen, ebben mutat példát Kismányok már évtizedeken át. Mivel a lelkészük és tanítójuk e tekintetben nem állnak mellettük, úgy szinte összeesküdtek és üldözik őket. Gáncsolják és zavarják hivatalos ténykedésükben is. — Engedje meg Főbíró Uram, hogy a f. hó 14-én tartott bucsu-napról Kirchweihfestről és ennek előzményeiről beszámolhassak esetleges intézkedés és a jövőben való támogatás végett. Előre megjegyzem, hogy sohasem elleneztem az ifjúság kedélyes mulatozását, ha tisztességesen és annak rendje-módja szerint ilyent tartottak. Most azonban semmiképpen sem helyeselhetem velem és egyházammal szemben való kifigurázó és aljas eljárásukat úgy az ifjúság, mint a szülők részéről. 21 esztendeje bucsu-felvonulások bucsulegényekkel és lányokkal nem voltak. . . Ehhez is készséggel hozzájárultam azzal a megjegyzéssel, hogy Kirchweihfest elsősorban egyházi ünnep és így nem engedhetem meg, hogy az istentisztelet ideje alait zenés felvonulásokat tartsanak a faluban és hogy ezek a legények és lányok mint iskolakötelesek, távolmaradjanak az istentiszteletről. Nem engedtem meg továbbá, hogy egy laikus embertől ezelőtt pár évtizeddel összeállított versét (Kirchweispruch) közvetlen a templom mellett mondják (viccelődések és kis drasztikai részletek is vannak ebben), hanem egy általam, a nap jelentőségét és lényegét kifejező verset mondjanak el, így minden gyülekezeti tag örülni fog és én is a falu vezetőségével az ünnepélyen részt veszek. — Hosszú és nehézkes tárgyalás — a fiúkkal és a szüleikkel — után beleegyeztek, hogy a lelkész utasítása és jószándéka mellett ünneplik a bucsu-ünnepélyt. Hogy miben mutattak példát, ez a következő: Dacára többszöri felhívásomnak már nem jelentek meg nálam sem az ifjak, sem a szüleik, hanem a bucsu-ünnepélyt határozott tiltakozásom ellenére a templom mellett úgy tartották meg. ahogy ez nekik tetszett, lelkészüket kijátszva és mégis arra kényszerítve, hogy ö is jelen legyen, hogy egyesek a nézők közül kinevessék, mert mégis neki kellett engedelmeskednie nekünk. S ha 50 P bírságot is kell fizetnünk, de néki azt kell tennie, amit mi akarunk, az ő szentcskedő egyházias jellegű versét csak mondassa el másutt. Nem tudom és nem is akarom ezen ügyet tovább Főszolgabíró Uramnak részletezni, elég volt az a fél óra számomra. Igen, ilyenekben mutat példát Kismányok félrevezetett lakossága és a s/ülők betanítására az ifjúság. Az istentiszteleten természetesen e napon egyetlen egy ismétlődő iskolás lány nem vett részt, de a korcsmában három napon át részt vettek. Hogy a főszolgabíró úr az engedélyt csak úgy adta meg, hogy „ha a helyi iskolai hatóság is hozzájárul" ez rájuknézve nem fontos, sőt, a helyi másodbíró maga hangoztatta, ha lelkész és a Gondnoksás ez engedélyt nem is adja mes (pedis soha nem tagadta meg) a főbíró azt mondta, csak mulassanak. Csendőrjárőrök sohasem jelentkeztek, hiszen a szabadságon levő esyik csendőr jót mulatott maga is, fel is figyelnek, amikor a falu azon lányaival táncol, akiknek érzékiségük közismert, sőt mást is beszélnek róluk, és mégis suttyomban mondja egyik tekintélyes gazda fiának: ..Főnökömnek aztán ne mondjátok, hogy itt veletek 12—14 éves lányokkal mulatok". Bátorítást kap azonban ezáltal a többi kollégája, tán a pincében vannak valahol stb., stb. íme Kismányok példát mutat. Miért nem közli le a „Deutsche Volksbote"-ban? Vagy miért hallgatnak affelől, hogy nagyon ügyes bábánk van? Múlt vasárnap jegyeztem be a második születési esetet. Vagy, hogy nagyon rendes a postajárat. Többszöri megtiltás ellenére elviszi