Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

totta tolnai és bátaszéki kőműveseit, mert azok nem akartak Űrnapján dolgozni és mert nem akartak napi 13 órát munkában tölteni. Illetékes helyről vett értesülés szerint az elbocsájtásoknak az volt az oka, hogy a kőművesek vonakodtak a vállalat által megállapított munkaidőbeosztás szerint dolgozni, bár sérelem egyiküket sem érte, mert órabér szerint fizetik őket. Viszont, ha az építő vállalat felváltó turnusokat állítana be, azzal, késleltetné az építkezésnek a kikötött határidőre való elkészítését. Azonkívül azért is elbocsájtotta a vállalat munkásainak egy részét, mert az illetők bérmozgalmat akartak előkészíteni és ezzel az építés tartamát meghosszabbították volna. Nem felel meg a valóságnak az a beállítás, mintha a vállalat vallási érzületük megsértésére kívánta volna a kőműveseket kényszeríteni. Ellenben tény az, hogy ezek a kőművesek, akik áldozócsütörtökön minden ellenkezés nélkül dolgoztak ennél a magasabb szempontból igen sürgős munkánál, szerdán este kijelentették, hogy másnap, csütörtökön, vagyis Űrnapján csak akkor hajlandók munkába állani, ha ötven százalékos órabérpólékot kapnak. A vállalat vezető mérnöke, aki a bérmozgalom előkészítéséről már a múlt hét elején tudott, még a múlt hétfőn gondoskodott róla, hogy a mozgalomban részes kőművesek helyébe kellő számú dunakömlődi kőműves álljon rendelkezésre és mikor a tolnaiak és bátaszékiek szerdán este követelésükkel előálltak, már Szekszárdon volt a dunakömlődiek válasza, hogy ezen a hétfőn a kívánt számban munkába állnak. Ez a mozgalom volt az előzménye annak, hogy a vállalat a szombati fizetés alkalmával a renitens kőművesek munkakönyveit kiadta. Ebben az ügyben egyébként közbelépett vitéz Vendel István polgármester is és a vállalat — mint lapzártakor értesülünk — máris visszafogadta azokat, akik feltételeihez alkalmazkodtak. FORRÁS: Tolnamegyei Üjság 1936. június 17. 3. old. (Munkáselbocsájtások a szekszárdi kaszárnya építésétől.) XIII/31 1936. június 27. HALÁLLAL VÉGZŐDŐ VEREKEDÉS A SZEKSZÁRDI PÉNZÜGYŐRÖK ÉS AZ ŐCSÉNYI PARASZTOK KÖZÖTT Szerdán este szomorú esemény hozta lázba Öcsény lakosságát. Néhányan összevesztek a községen át hazafelé Szekszárdra haladó két pénzügyőrrel, megtámadták őket, és az egyik súlyosan megsebesült pénzügyőr szolgálati fegyverével hasbalőtte támadóját, aki másnap délelőtt a szekszárdi kórházban meghalt. A sajnálatos esemény egyébként a következő: Siraongáti Lajos és Álmos Géza pénzügyőri vigyázók e hó 23-án Cserencs pusztán báró Bornemissza Elemér gazdaságában voltak szolgálati kiküldetésben és onnan Deesen, Őcsényen keresztül kerékpáron igyekeztek haza, Szekszárdra. Este 7 órakor érkeztek Őcsénybe és mikor Zsiga János bognárműhelye közelébe jutottak, azt látták, hogy egy egyfogatú szekér jobboldalon szabálytalanul áll az úton. Simongáti ért oda elsőnek, és 1 méternyire követte őt Álmos. Mikor Simongáti éppen ki-