Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

Dunántúlt a Német Birodalomhoz kell csatolni. Az agitációban fontos szerep jutott azoknak, akik munkát vállalni Németországba utaztak. A munkavállalók egy része illegálisan került ki az országból. A szökés előkészítését és megszervezését a Kameradschaft, és az ügynökök végezték. A visszatérők többsége már a nemzetiszocializmus aktív híve volt. A kormány a mind erősebb szervezkedéssel szemben nem intézkedett, sőt az engedmények sokaságát tette. Ezek közül is talán a legjelentősebb a Volksdeutsche Kameradschaft alapjaira épülő Volksbund der Deutschen in Ungarn (Magyarországi Németek Szövetsége) nevű szervezet legális működésének engedélyeaése. 1938. november 26-án a Volksbund Budapesten megtarthatta alakuló ülését. Milyen főbb követelést, célokat fogalmazott meg a Volksbund? — a nemzetiszocializmus alapján álló teljesen szabad szervezkedést külön politikai párt keretében; — a Volksbund képviselje a magyarországi németeket a magyar kormány előtt; — csak a Volksbund tagjait tekintsék a magyarországi német népcsoporthoz tartozónak; — be kell szüntetni a névmagyarosításokat és a már magyarosított neveket vissza kell németesíteni; — a Volksbund tagjai korlátlanul kaphassanak útlevelet, meg kell szüntetni a magyar hatóságoknak e téren meglévő korlátozó jogát; — meg kell szervezni olyan német kisebbségi hivatalt, amelynek jogköre legyen a svábságot érintő állami intézkedések felülvizsgálata. Azt követően, hogy 1939. április 13-án jóváhagyta a belügyminiszter a Volksbund alapszabályzatát, azonnal megkezdődött a helyi szervezetek megalakítása. Az alapszabály szerint olyan községekben lehetett csoportot alakítani, ahol ä Volksbundnak legalább 20 állandó lakással rendelkező tagja volt. Az ország német lakta vidékeit úgynevezett területi egységekre (Gebiet) osztották fel. Tolna megye Baranyával és Somoggyal került egy csoportba, az úgynevezett „Gebiet Schwäbische Türkei"-be, amelynek központja Pécs volt. A Gebieteket kisebb körzetekre (Kreis) osztották, amelyek élén a körzetvezetők álltak. A Volksbund vidéki zászlóbontó nagygyűlésére Cikón került sor, 1939. április 30-án. Az egykori források szerint ebbe a kis Tolna megyei községbe több mint 30 000 embert hívtak egybe. A tüntető felvonulás a gyűlés színhelyére Volksbund-zászlók alatt történt. A gyűlésen a mozgalom országos vezetői programjellegű beszédeket tartottak. A cikói gyűlés után hamarosan megkezdődött megyeszerte a helyi csoportok szervezése. Itt már felhasználták a nyugat-magyarországi tapasztalatokat is. Júliusban Belecskán, Keszőhidegkúton, Bátaszéken és Szárazdon jöttek létre az alapszervezetek. A II. világháború kirobbanásával a magyar kormány megtiltotta mindenféle egyesület alakítását, és betiltott minden politikai jellegű gyűlést, felvonulást és bármi néven nevezendő politikai rendezvényt. Emiatt a nagy lendülettel kezdett szervezkedést le kellett állítani a Volksbundnak is. Csak közel egy esztendő múltán nyílott újabb lehetőség a szervezkedésre. Erre az időszakra esik az egész mozgalom szempontjából jelentős német—magyar kisebbségi megállapodás, amelyet 1940. augusztus 30-án