Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

kötöttek. Ebben a megállapodásban gyakorlatilag valamennyi Volksbundkövetelés benne szerepelt. A szervezet tagjai számára jogi szempontból különleges helyzetet biztosított ez az egyezmény, ugyanis a magyarországi németeket a magyar állam előtt csak a Volksbund képviselhette. A szervezet alapszabályának elismerésével még csak kulturális jellegű szervezeteket volt jogukban létrehozni. A kisebbségi szerződésben a kormány már gazdasági és politikai jellegű egyesületek és intézmények létrehozásába is beleegyezett. A Volksbund jogot kapott továbbá arra is. hogy saját kebelében elemi és középfokú iskolákat hozzon létre. (Ilyen iskolát létesítettek Kisvejkén is.) A megállapodásban a magyar kormány ígéretet tett arra, hogy a német nemzetiségű vidékeken a Volksbund képviselőit bevonják az államigazgatási szervezetekbe is. Az egyezmény kimondja: ..olyan közigazgatási körletekben, ahol a német népcsoporthoz tartozó személyek az összes népességnek legalább egyharmadát teszik ki, ezek az illető kerületekben a hivatalos érintkezésben a német nyelvet használhatják." Kielégítették azt a követelést is. amely a névmagyarosítások beszüntetését és a már magyarosított nevek visszanémetesítésének lehetőségét biztosította. A tagtoborzás szempontjából különleges jelentőséggel bírt az egyezmény azon megállapítása, mely szerint ,,a népcsoporthoz az tartozik, aki magát a németséghez tartozónak vallja, s akit a Magyarországi Németek Szövetségének (Volksbund der Deutschen in Ungarn) vezetősége népi németnek (volksdeutsch) elismer. A fenti engedmények ismeretében érthető, hogy 1940 második felében, amikór ismét lehetővé vált a szervezkedés, a Volksbund-szervezetek gyors egymásutánban alakultak, illetve a már meglévők taglétszáma gyorsan emelkedett. Ekkor alakult meg többek között a bikácsi. a diósberényi, a gyönki, a hőgyészi, a kalaznói, az udvari, a varsádi. a pári, a csibráki, a kocsolai, a mucsi. az apart, a bátaapáti, a bonyhádvarasdi, a grábóci, a györei, az izményi. a kakasdi, a kisdorogi. a mázai, a mórágyi, a mucsfai, a nagymányoki. a nagyvejkei, az alsónánai. a tengelici. a teveli, a várajlai, a závodi, a dőryzornbai és a hanti Volksbund-szervezet. 1940 nyarától 1941 nyaráig csaknem befejeződött a helyi csoportok megalakítása Déldunántúlon. A szervező munkát segítette a Hidas községben tartott országos beszámoló közgyűlés, amelyet ugyancsak demonstratív tömegtüntetéssel kötöttek össze. Mintegy 12 ezer ember vett részt a hidasi rendezvényen. Tolna és Baranya olyan községeiből is voltak jelen a küldöttek, ahol még Volksbund meg sem alakult. A szakértők elemzése szerint a hidasi gyűlés agresszívebb hangulatú volt, mint a cikói zászlóbontó gyűlés. Amíg Cikón még hangsúlyozták a magyar kormány iránti lojalitásukat, sőt, köszönetüket és hálájukat is kifejezték azért, hogy engedélyt kaptak a szervezkedésre, s rendszeresen megjelenhet sajtójuk, engedélyeznek gyűjtést egy országos központi székház felépítési költségeinek fedezésére. Igaz ezeknek értékét megkérdőjelezi, hogy Bäsch már a cikói gyűlésen is hangsúlyozta, hogy a magyarországi németség a birodalmi németséghez tartozik, és hogy ez a nép a többinél magasabbrendű. .... . mélyen eltölt bennünket az a tudat, hogy a Föld egyik legértékesebb népéhez tartozunk". Most Hidason ezeknek a köszöneteknek már nyoma sem volt. Követelték az iskolakérdés olyan megoldását, amely