Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

akkora lármával, hogy a misét nem lehetett megtartani. Az egyházmegyei hatóság az ügy végleges elintézéséig a templomot lezárta, s a misézést is szüneteltette. A pécsi egyházmegye igyekezett a békét helyreállítani. Azt ajánlotta, hogy 1 sor magyar, 1 sor német váltakozva üljenek, illetve álljanak. A-németek ezt a tervet nem fogadták el. A. bonyhádi főszolgabíró külön is tartott vizsgálatot. Megállapította, hogy ,,a-templomi veszekedés kizárólag az asszonyok között törtem, amely azután átterjedt már a férfi családtagokra is. Az egészet az robbantotta ki, hogy a magyar asszony-ok nem akarták megengedni, hogy az általuk ki nem töltött helyeket a német asszonyok elfoglalják, akik pedig az- ő helyükön nem fértek már el". A főszolgabíró arra a következtetésre jutott, hogy a Volksdeutsche Jungkameradschaft irányította a nometek akcióját. A község nyugalma rövid időre helyreállt, de a közjegyző 1938. szeptember 9-én kelt jelentése szerint, újabb feszültségek keletkeztek": ;,Az a szomorú tény, hogy Kisvejke magyar lakossága évről évre fogy, és a község rohamosan halad az elnémetesedés felé, ami ma úgy látszik kikerülhetetlen. Nem tudom, miért éppen Kisvejke lett kiválasztva, hogy az ősidőktől ott működő magyar iskolát át kellett alakítani német nemzeti iskolává, hogy ennek az lesz a következménye, hogy az addig kifogástalan magyarsággal beszélő kisvejkei svábok alig egy kicsit fognak magyarul beszélni, és aki tud, az sem akarja a jövőben a magyar szót kiejteni. Tény, hogy ennek fő oka a Bäsch—Mühl-féle állandó agitáció". * A fasiszta szervezkedés nagy jelentőséget tulajdonított DélkeletDunántúlnak. Ez érthető is, hiszen 1941-ben az ország 477 057 német ajkú lakosából 178 737, tehát a magyarországi németség 37,4 százaléka élt ezen a területen. Tolna megyében a németség száma 1930-ban 66 646, az összlakosnak 24,8 százaléka, míg 1941-ben 71 917, az összlakosok 26,4 százaléka volt. A Volksdeutsche Kameradschaft (Népi Németek Bajtársi Szövetsége), amely 1936-ban vált ki a Német Népművelő Egyletből, szoros kapcsolatban állt a németországi fasiszta szervezetekkel, alapszabály nélkül működött az országban. A németországi fasiszta szervezetek és más hivatalos szervek is anyagi és politikai támogatása révén széles ügynöki hálózatot építettek ki, a falvakban sejteket hozhattak létre, sőt saját lapot is adhattak ki. Ennek a szervezetnek ifjúsági részlege is volt, a Jungkameradschaft. A szervezet propagandahadjáratot indított a németek minél szélesebb körű beszervezéséért, a fasiszta ideológiai terjesztéséért. A propaganda, irányítói az értelmiségiek köréből kerültek ki. Ezt a munkát Tolnában a bonyhádi dr. Mühl Henrik és a gyönki dr. Reitinger Henrik végezték el. Mindketten. Németországban járva kapták meg a tennivalókat. A szakírók egybehangzó véleménye szerint különösen nagy aktivitást fejtett ki e téren Mühl Henrik, nemcsak Tolnában, de Baranyában is tevékenykedett. A propagandát Németországból tömegesen érkező „turisták", folytatták.. Többségük értelmiségi fiatal volt. Kedvenc témájuk, hogy 1T

. 419