Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A lajstromos választás révén a Magyar Élet Pártjának jelöltje. Szentmiklósi és óvári Pongrácz Lajos, bátaszéki gyógyszerész és bankvezér, a kisgazdapárt lajstromán Klein Antal került a parlamentbe, az, aki az egyéni választókerületben Bonyhádon vereséget szenvedett, A választásról mintegy összegezésként — helymegjelölés nélkül, de egyértelmű, a bonyhádi választókerületre való utalással — így írt a Tolnamegyei Újság 1939. június 3-i számában: „Pünkösd másnapján Tolnavármegye minden mandátumának sorsa eldőlt. Tolnavármegye szavazó polgársága méltóságteljes nyugalommal és felelősségérzettel járult az urnákhoz és minden ellenkező véleményt elsöprő fölénnyel tett tanúbizonyságot a keresztény nemzeti jobboldal világnézete mellett. A Független Kisgazda Párt szinte féktelennek nevezhető liberális támogatással megerősített ^fellegvárát megadásra kényszerítette a diadalmasan előretörő új magyar élet hadserege^". Lelkendezett tehát a megyei konzervatív kormánypárti lap a jobboldal győzelmén . . . Alapvető változás előtt állt az ország. A PÁNGERMÁN MOZGALOM ERŐSÖDÉSE — A VOLKSBUND ZÁSZLÓBONTÁSA TOLNÁBAN A harmincas évek közepétől mind élesebb lett az ellentétek tudatos szítása miatt a magyar—német és a német—magyar viszony. Különösen a választások időszakában — 1935, 1938, 1939 — vált feszültté a helyzet. Számos rendbontásra is sor került. Ezek egyike Kisvejkén robbant ki. 1938. február 23-án küldöttség ment a községből a főispánhoz. „Tegnap megjelent nálam Kisvejke község magyar lakosságának négytagú küldöttsége és bejelentette, hogy a község magyar lakossága a német nemzetiségiek általános zaklatásának van kitéve, ami a legutóbb egy formális támadásban nyilvánult meg" — olvasható az egyik korabeli iratban. Előadásuk szerint január 2-án a katolikus templomban voltak komoly zavargások, február 7-én pedig a katolikus olvasókörbe hatoltak be, ott agresszíven viselkedtek, majd a késő est sötétjében botokkal, karókkal felfegyverkezve állották el az onnan elvezető utcarészeket és csak a magyarok higgadt magatartásának köszönhető, hogy összetűzésre nem került sor. Egy fiatalembert így is megtámadtak és karókkal súlyosan megsebesítettek — így örökítette meg a panaszt a jegyzőkönyv. A fenti események előzménye: történt egykor, hogy Kisvejke lakossága az önkéntes adományaiból filiális templomot épített magának. Az adományok legnagyobb része a magyar ajkúaktól eredt, s mert a németek is jobban tudtak magyarul, mint németül, Hetyei püspök elrendelte, hogy a závodi plébános magyar misét tartson Kisvejkén. A magyar és német hívők közötti súrlódások elkerülése végett az a megállapodás történt, hogy a templom oltár felőli része a magyarok állandó helye, a másik pedig a németeké. A németek egy idő után azt követelték, hogy mindenki oda állhasson és ülhessen, ahova akar. Ebbe a magyarok nem akartak belemenni, mert attól tartottak, hogy a nagyobb német tömeg a megkevesbedett magyarságot a templom kijáratához szorítja vissza. A németség nem várta be az egyházmegyei hatóság döntését, 1933. január 2-án a magyarok helyét elfoglalta. Ebből összetűzés keletkezett,