Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

munkanélküli van. akiknek foglalkoztatása a téli időszakban napszámmunkával feltétlenül szükségesnek mutatkozik. Az elvégzendő tennivalók a községek belterületén és a közdűlő utakon az utak és a hidak javítása, valamint árkolási munka. A bonyhádi járásban 322 volt a munkanélküliek száma. Cikó

3 Kéty, Mórágy, Váralja került fel a segélyezendő községek listájára. A jelentések alapján az alispán így tájékoztatta a megyei kisgyűlést a helyzetről: „A hozzám beérkezett jelentésekből megállapítottam, hogy a vármegye területén közel 1500-ra tehető a munkanélküliek száma, akik közmunkaalkalom teremtése révén keresethez volnának juttatandók." Az alispán arra kért felhatalmazást a kisgyűléstől, hogy a megye területén, ott, ahol feltétlenül szükség van a segítségre, a munkanélkülieket közmunkákban (útjavítás, útrendezés stb.) napi 6 órát foglalkoztathassa 1 pengő napszámért a rendelkezésre álló 3200 pengő segély terhére. A gazdasági helyzet változásának lassúságára jellemző, hogy még 1935-ben is voltak munkanélküli értelmiségiek, akik protekciót is hiába kerestek, így sem jutottak munkához. 1935. február 23-án Pekárdy Béla szedresi vegyész levelet küldött az alispánhoz, kérte segítségét. Kérését így indokolta: ,,1932. évi július 1. óta állás nélkül vagyok, a rossz gazdasági viszonyok miatt a vegyészi pályámon elhelyezkedni nem tudtam és ezen idő alatt magánszorgalomból Szedres község jegyzői irodájában dolgozom díjtalanul." A kérés nyomán Pekárdy néhány hónapi munkát kapott, de október 6-án már újra az utcára került, növelve a munkanélküli diplomások számát. Az alispántól várt segítséget az érettségivel rendelkező Tóth Nándor szedresi fiatal is, aki 1935. február 22-én írta meg levelét. „Édesanyám teljesen vagyontalan özvegy, akinek 7 gyermeke van, mind a heten kereset nélkül. Édesanyám csekély, havi 80 pengős nyugdíjából élünk. 1930-ban érettségiztem, s azóta nem tudok elhelyezkedni, 1933. július 10-étől 1934. szeptember 20-ig mint utász karpaszományos töltöttem le a katonaidőmet a m. kir. Folyamőr Árvízvédelmi zlj-nál Baján. Testvéreim között én vagyok a legidősebb és nagyon kérem Méltóságodat, hogy tiszteletteljes kérésem figyelembevételével juttasson abba a helyzetbe, hogy kis testvéreim nagyon kis darab mindennapi kenyeréhez még egy kis darabot adni tudjak." Az alispáni válasz a következő volt: „Bemutatott okmányainak visszaadása mellett értesítem, hogy kérelmét ez idő szerint nincs módomban teljesíteni." A fentiekhez hasonló válaszok sokaságát vehették kézhez a munkát kereső értelmiségiek. Az egyéni munkát keresők mellett olykor egész falu kért munkát az alispántól. A mözsi kőtörők 1935. november 25-én küldték el levelüket az alispánhoz: „Esedezünk méltóságodhoz, kegyeskedjék már most megrendelni, azaz megvenni a jövő évi hengerléshez szükséges anyagot, hogy mi azt most, még a szigorú tél előtt megtörhessük és ezáltal családunknak a télre való kenyeret megkeressük. Kérjük, kegyeskedjék egy egész munka-