Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

megjelenteket, hogy „méltóságteljes komolysággal" adjanak hangot a mezőgazdaság bajainak, a gazdák sérelmeinek, kívánságaiknak. A szónok véleménye szerint a bajok „olyan nagyok, hogy magukkal rántják a bukásba ennek az országnak az elgyengült iparát és kereskedelmét is". Az alsónyékiek nevében a község bírája, Papp János birtokos szólalt fel. Megállapította, hogy ..panasztól, elégedetlenségtől hangos az ország (...) a gazdák mai gyűléséből üzenetet kívánnak küldeni az ország vezetőinek, hogy ne késlekedjenek a komoly segítséggel". A gyűlés ; helyeselt, amikor a szónok gabonaraktárak létesítését és Szekszárdnak szeszgyárat szorgalmazott, valamint az állati termékeknek és a mezőgazdasági terményeknek jobb értékesítési lehetőséget igényelt a kormánytól. Hosszabb volt a kívánságlista Michéli Mihály bátaszéki gazdánál. Olcsóbb szénkéneget és rézgálicot, a borfogyasztási adó csökkentését, a söradó emelését, a borkivitel növelését, mérsékelt vasúti szállítási díjakat és hosszú lejáratú kedvezményes hitelt kívánt a kormánytól. Elutasította a kormány által szorgalmazott takarékosságot, mert — mint mondotta — „nincsen miből takarékoskodni". A tömeg lelkes éljenzése mellett kijelentette: ..... a magyar mezőgazdákat bölcs szónoklatokkal, kecsegtető ígérgetésekkel tovább már kielégíteni nem lehet". Örffy Imre képviselő hosszan tartó beszédében csupán annyit mondott, hogy teljesen átérzi azokat a jogos és komoly panaszokat, amelyek a gyűlésen elhangzottak. Ezt követően semmitmondó ígérgetések hangzottak el tőle. Nem csoda, hogy többször is zajos ellenvéleményt fejezett ki a gyűlés. Csizmadia András orosházi képviselő, mint mondotta, vigasztalni jött Szekszárdra és önbizalmat akar önteni a Tolna megyei gazdák lelkébe. Beismerte a Nagyatádi-féle földreform csődjét és a következő évekre jobb. földreformot ígért, amely majd megoldja a parasztság gondjait. Zlinszky István képviselő igazán még ígérni sem tudott. A korabeli iratok és a sajtó szerint „izgalmas közbekiáltások zavarták meg" a beszédét. Szabó Sándor nyugalmazott főispán a Magyarországi Kisbirtokosok Szövetségének elnöke, mintegy reagálva az előtte szóló által kiváltott elégedetlenségre, kiielentette, hogy ,, . . . veszedelmesnek tartaná, ha a tőke elleni gyűlölet érvényesülhetne ..." a birtokos parasztság soraiban. A gyűlés szónokai elismerték a magyar mezőgazdaság nehéz helyzetét, A gyűlés a bajoknak két okát említette igazán: az olcsó amerikai gabonának árlenyomó szerepét, továbbá a trianoni békeszerződést, amely ellen éles megjegyzéseket tettek. A gazdagyűlés nyolc pontból álló határozatot fogadott el, amelyben a fentebb megfogalmazottakat öszszegezték. A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS A KÖZMUNKÁK A megyében nem volt olyan politikai, gazdasági, kulturális, vagy egyéb szervezet, amely vállalkozott volna olyan gyűlés megszervezésére, amelyen a szervezetlen munkanélküli munkások és agrárproletárok megfogalmazhatták volna követeléseiket. A közigazgatási szervekre hárult gondjaik kezelése. A főispán kezdeményezésére a főszolgabírák mérték fel a 'munkanélküliség nagyságát. 22 Évszázadokon át 337