Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A bonyhádi járás főszolgabírójának 1930. szeptember 4-dikei jelentéséből megtudjuk, hogy: ,,. . .a munkanélküliség a legveszélyesebb Máza, Györe és Bonyhád községben, ezenfelül nagyon nagy a nyomor Mórágyon és Cikón" A közölt kimutatás szerint Bonyhádon 338, Izményben 5, Majoson 15, Mórágyon 64, Mucsfán 6, Tevelen 25, Váralján 10, Zombán 15, Nagyvejkén 4, Cikón 50, Belacon 15, Kisvejkén, Lengyelben és Závodon 5-5, Mázán 35, Győrén 14, Nagymányokon 30 és Kismányokon 10 családfő volt munka nélkül. A jelentés jegyzet rovatában megjegyezte, hogy Nagymányokon a munkanélküliek „legnagyobbrészt fiatalemberek, akik már mesterséget is tanultak, de sehol elhelyezkedni nem tudnak". Az 50 cikói pedig csak itt-ott kap mezőgazdasági napszámmunkát, de ebből megélni nem tudnak — jegyezte meg a főszolgabíró. A szekszárdi polgármester nem közölt számokat, a főispánhoz küldött jelentésében így válaszolt a főispáni kérdésre: „A munkanélküliség főképpen a földmunkásoknál és az építőipar minden egyes ágában nagy és az napról napra növekszik, mert amíg a gazdák a bor és egyéb gazdasági termények nehéz értékesíthetése miatt földjüket maguk művelik, addig nehéz kereseti lehetőség folytán a magánépítkezések csaknem teljesen hiányzanak, a városi és egyéb közmunkák pedig kölcsönnyújtási lehetőségek előmozdítása nélkül kilátástalanok". A főispáni összesítőből kitűnik, hogy a megyében 2105 ipari és 1420 mezőgazdasági munkás volt munkanélküli a megyében. Legtöbben közülük a dunaföldvári (795), és a szekszárdi járásban (735) éltek. A kimutatásból kiemeljük még hogy Szekszárdon a munkanélküliek száma 600, Faddon 300, Bátán 300, Tolnán 400 és Hőgyészen is 400 volt. A főispán szeptember 6-án írta meg az összefoglaló jelentését a belügyminiszterhez. Részletesen leírta, mi mindent lehetne elkészíttetni szükségmunka keretében — ha lenne pénz a közmunkára. Szekszárdon útburkolást 400 000 P-ért, bukógátak építését 250 000 P-ért, ugyancsak 250 000 P-ért lehetne kereskedelmi iskolát építtetni, a vízvezetékhálózat bővítésére célszerű lenne 200 000 P-t fordítani. Sorolta a járásokat is a főispán, általában az utak, bekötőutak építését említette, de számos kisebb javítási munkát is felsorolt, amelyeket célszerű lenne elvégeztetni. A válság csitulásával, részbeni megszűnésével, 1934-ben a belügyminiszter utasította az alispánokat gyűjtsék össze a válság 4—5 évében — az ínséget enyhítő akció keretében végzett közmunkák adatait, és azokat terjesszék fel hozzá. A kapott feladatot Tolnában is elvégezték, s 1934. június 14-én táblázatba foglalták az adatokat. Milyen munkákat végeztek a megyében, honnan teremtették elő a szükséges pénzügyi fedezetet, mennyire volt hasznos a közmunka? — ezekre a kérdésekre a táblázat adatai választ adnak. Tolna megye 30 községében gondoskodtak közmunka keretében az utak, utcák és hidak építéséről, javításáról. Dombóvárott 1200 méter utat köveztek ki, Mucsiban 3 hidat építtettek, Űjdombóvárott 1 hidat, két átereszt készítettek és az útépítéssel is foglalkoztak. DunafÖldvár nem kevesebb mint 10 utcát köveztetett le és még a járdák kiépítésére is gondolhattak. Szorgoskodott Bogyiszló is: 5 km-es utat építte-