Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A válságnak a megye gyáriparára gyakorolt hatását dr. Mérey Klára történész-közgazdász összefoglaló értékelésével zárhatjuk: megállapította, hogy ha a megye gyáriparában nem mutatható ki élesen a gazdasági világválság romboló hatása — az iparszerkezet egészére mégis negatívan hatott az. Az az egyoldalúság, mely már a korábbi évtizedekben is megmutatkozott, nem tűnt el, sőt fokozódott. Több kisüzem megszűnését jelzi a gyárakban jelentkező szakmunkások növekvő száma, és a megnövekedett munkanélküliség. A válság hatására vezethető viszsza a megye agrárstruktúráját alig át-átütő ipari kezdeményezések lelassulása, sőt jóformán teljes megszűnése. ,,A megye területén ugyan nem mutatható ki olyan óriási hanyatlás, mint az ország, sőt még a szomszédos megyék (pl. Somogy) esetében is, ahol nagy vállalatok csukják be kapuikat. Ennek azonban elsősorban negatív oka van, az tudniillik, hogy Tolna megyében jóformán nem is volt olyan jelentős ipari üzem, amely — iparági jellegénél fogva — »érdemessé« válhatott volna a teljes megszűnésre — állapítja meg a közgazdász-történész. Mindez azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy e megye falvaiban és városaiban is megszaporodtak a kenyér nélkül szűkölködők, a krajcárokból tengődök. A kapitalista világválság Tolna megyei áldozatainak hosszú sora is megtalálható a Pécsi Ipari és Kereskedelmi Kamara ügyforgalmi lentéseinek csődöket feltüntető részében éppen úgy, mint a korszakról megmaradt emlékképekben, ipari címtárakban és itt-ott felbukkanó szórványos adatokban. Sok apró mozaikképből így áll össze Tolna megye ipari életének és azon belül gyáriparának e korszakáról az itt felvázolt, töredezett, homályos kontúrú, a szomorú igazságot bemutató történelmi kép". A KISGAZDÁK MEGYEI TILTAKOZÓ GYŰLÉSE A gazdasági válság hatása a birtokos parasztságot sem kímélte. A romló helyzetük napról napra növelte elégedetlenségüket. Hogy fórumot teremtsenek az elégedetlenkedőknek, a Szekszárdi Kisbirtokosok Egyesülete, és megyei szervezetük 1930. április 13-ára a megyeszékhelyen nagygyűlést szervezett. A korabeli sajtójelentések szerint ..az ország gazdáinak ez volt eddig a leghatalmasabb megmozdulása". Zsúfolt vonatok hozták északról és délről a Tolna megyei kis- és középbirtokosokat a megyeszékhelyre és tömegesen érkeztek szekerekkel is az érdekeltek. A korabeli tudósítások szerint mintegy 4000 gazda gyűlt össze, hogy hangot adjon gondjaiknak. A rendezők mindent megtettek, hogy megfelelő keretek között tartsák a gyűlés hangulatát, de ennek ellenére is történtek olyan események, amelyekről a konzervatív megyei sajtó sem hallgathatott. „Szenvedélyes közbeszólásoktól többször megszakított", ,,izgalmas közbekiáltásokkal" összezavart felszólalásokról tudósított — ami arra enged következtetni, hogy a 4000 gazda elégedetlen volt a hivatásos szónokok által kifejtettekkel. Pedig válogatott „gazdatársadalom" jelent meg a gyűlésen. De vegyük sorba az eseményeket. Április 13-án délután 3 órakor a megyeszékhelyre érkezett birtokos parasztság a vasútállomástól ünnepélyes felvonulással a Béla térre ment. Az első szónok Taksony János, mint házigazda, arra kérte a