Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

nyiben hatóságuk területén a regölyihez hasonló partba vájt lakások (barlanglakások) volnának, intézkedjenek a legsürgősebben, hogy azokból a lakók kitelepíttessenek, úgyszintén gondoskodjanak arról is, hogy a téglaégető telepeknél gyakorta tapasztalható függőleges magas partok, amelyek a téglához szükséges földanyag kitermelése során keletkeznek, s melyek földomlás, vagy földcsuszamlás esetén életveszélyt okoznak, megfelelő rézsűvel láttassanak el. Tolnavármegye községeiben csak szórványosan fordulnak elő ily parti lakások, s így a kitelepítés szükségessége csak némely helyen áll fenn. Másképpen áll azonban a helyzet Szekszárdon, ahol a Benedekszurdikban 33, a Kerékhegyen 9, a Szücsényszurdikban 8, a Lisztesvölgyben 7, az Angyalszurdikban 1, a Kisbükki hegyen 1, a Baranyavölgyben 1, a Pálé-gödrében 2 család lakik barlanglakásban. — A barlanglakók száma meghaladja a 160 lélekszámot. E rendelet súlyos helyzet elé állította a városi tanácsot. Bár a város elöljárósága már évtizedek óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miképpen lehetne a barlanglakások végleges megszüntetését keresztül vinni, megoldásra nem került a sor, mert egyrészt a családok földhöz ragadt szegények, másrészt a város nem volt abban a kedvező helyzetben, hogy részükre megfelelő lakásokat építsen. A regölyi borzalmas szerencsétlenség most ismét előtérbe tolta a kérdést. A város legelsősorban megoldandó problémái közé került a barlanglakások megszüntetésének ügye. Miután semmi remény sem lehet arra, hogy e nyomorult és főképpen közadakozásból tengődő családok a városban albérleti lakásokat foglalhassanak el. egy szoba konyhás lakásokat kell építeni a város külterületén. Természetesen a város jelenlegi súlyos helyzete e több, mint 160 barlanglakó befogadására alkalmas lakóházak és ezek építéséhez szükséges telkek vételárának költségeit most el nem bírja, reméljük, hogy a kormány e szociális kérdés sürgős megoldásához anyagi segítséget fog nyújtani. FORRÁS: Tolnamegyei Újság. Szekszárd. 1927. augusztus 27. (Ki kell telepíteni a parti lakásokat). MEGJEGYZÉS : Az augusztus 10-i szerencsétlenségről a megyei lap augusztus 13-i száma közöl riportot. A megye hatóságai a szerencsétlenség nyomán elrendelték a barlanglakásoknak és lakóinak összeírását. Erről a Tolnamegyei Üjság 19.28. június 9-i számában találunk híradást. A borzalmas regölyi földcsuszamlás folytán bekövetkezett tömegszerencsétlenség után a vármegye alispánja összeíratta a vármegye területén levő barlanglakók számát. A hatósági jelentések alapián készült kimutatás szerint a barlanglakások és -lakók száma Tolnavármegyében a következő: Harc 3 (14), Alsónána 10 (55), Pincahely 4 (14), Ozora 54 (195), Regöly 12 (27), Szekszárd 62 (85), Mórágy 19 (62), Bátaapáti 1 (3), Paks 33 (90), Bölcske 12 (43), Dunaföldvár 46 (173), Gyönk 7 (lő). Simontornya 2® (74), Nagyszékely 9 (24). Hőgyész 3 (8), Kölesd 15 (60). MiszLa 2 (5). Uzdborjád 3 (17). Varsád (l). összesen tehát 19 helyiségben 325

1 barlanglakást számoltak össze 965 lakóval. Bizony elég szomorú állapot és kedvezőtlen világot vet szociális viszonyainkra. Tekintve, hogy az újonnan módosított vármegyei építkezési szabályrendelet szerint három év leforgása alatt az összes barlanglakásokat ki kell üríteni, a vármegye alispánja körrendeletben utasította az összes helyi hatóságokat, hogy a területükön élő barlanglakókat lakásaikból hatósági segédlettel mielőbb telepítsék ki, hogy ezáltal elejét vegyék a később bekövetkezető esetleges szerencsétlenségeknek. FORRÁS : Tolnamegyei Üjság. Szekszárd, 1928. június 9. (Barlanglakók Tolna vármegyében).