Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A felekezeti oktatás megszűnésére vonatkozó válaszokban főleg arról olvashatunk, hogy megszűnt az iskolai hitoktatás, eltávolították a tantermekből a feszületet, s csak néhány helyről érkezett olyan jelentés, amely szerint a felekezeti tanítókat átirányították másik felekezet iskolájába, együtt tanított volna katolikus, református stb. vallású tanító. S mert olykor a papok üldözéséről is szóltak a híresztelések, célszerű, ha erről maguk a papok vallanak. A papi válaszok túlnyomó többsége elutasító volt. A naki pap így jelentett: „Lelkészi üldözésről mit sem jelenthetek, sőt, a Károlyi-kormány idején sokkal több amionozitást, ellenszenvet tapasztalhattam a hívek részéről, mint a tanácsköztársaság idején." Szakadatról, Dunaföldvárról, Hőgyészről, Felsőnyékről, Kányáról, Bonyhádvarasdról, Závodról, Szakcsról, Tolnanémediből, Zombáról, Harcról, Tevéiről, Nagykónyiból, Döbrögközről, Koppányszántóról jöttek nemleges jelentések. A gyulaji jelentés így szól: ,.Mi a papság üldözését illeti, e tekintetben a gyulaji plébános és káplánnak panaszra oka nincsen." A szekszárdi Fent Ferenc plébános a kérdésre így válaszolt: ,,A proletárdiktatúra ideje alatt az Egyház különleges üldözésnek nem volt kitéve, csupán az általános megpróbáltatások nehezedtek reá. Ezek közt igen keserves volt, hogy egyháztanácsi üléseket, melyeken egyházi ügyeinket megbeszéltük, csak a vármegyei direktórium engedélyével tarthattuk, s akkor is Csak a direktórium kiküldöttének jelenlétében és ellenőrzése mellett. Személyünkben bennünket, a szekszárdi kat. papság tagjait nem bántottak." Azt azonban többen is szóvá tették, hogy a sok szobából álló plébániákra beköltöztettek arra rászorulókat, vagy ilyen tervet a plébános tudomásra hoztak. Egyedi esetként említhetjük, hogy egy-egy éleshangú prédikáció esetén volt példa a kihallgatásra, de bántalmazásokról ez esetben sem tesznek említést az egyház szolgái. CSATÁROZÁS A DEMARKÁCIÓS VONALON Már a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását megelőző időnek is egyik sajátossága volt, hogy az antant seregek megszállták az ország számottevő részét. A megszállt területek és a magyar kormány kezén maradt területek érintkező vonalán alakult ki a demarkációs vonal. A többi között ezért is kénytelen volt erőfeszítést tenni a proie tár hatalom önnön védelmére. A védelmi készség növelésére még inkább szükség lett, amikor az imperialista hatalmak seregei intervenciót követtek el Magyarország ellen. Mint ismeretes, a franciák biztatására a román kormány egyedül vállalta az akció megkezdését. A román seregek április 10-én lépték at a demarkációs vonalat és megkezdődött a Tanácsköztársaság területének megszállása. A magyar proletárdiktatúra megdöntését célzó akcióhoz április végén, ugyancsak a franciák engedélyével, a csehszlovák köztársaság csapatai is csatlakoztak. Tolna megyének csak a délkeleti csücskét érintette a demarkációs vonal: egy ideig a baja—bátaszéki vasút töltése képezte a demarkációs vonalat, s Bátaszéktől nyugatra déli irányba fordulva hagyta ela megye területét. A Tanácsköztársaság idején a szerb csapatok északabbra vonul-