Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

kerületben Pesthy Pált, a szekszárdiban Örffy Imrét, a dombóváriban Éri Mártont, a paksiban Erdélyi Aladárt, a tolnaiban Klein Antalt, a tamásiban Dentz Ákost indította — csak a bonyhádi kerületben húzódott el kissé a jelölés, végül is Gratz Gusztáv miniszteri tanácsos lett a hivatalos jelölt. A Tolnamegyei Üjság 1926. december 8-i rendkívüli kiadásának vezércikkében olvashatjuk: „Tolna vármegye két kerületében Gyönkön és Tolnán egyhangú lesz a választás, a bonyhádi, a dombóvári és szekszárdi kerületet kivéve a többi két kerületben egységes pártiak küzdenek egymással, de szerintünk a három kerület sorsa is el van döntve, dr. Gratz Gusztáv, dr. Éri Márton és dr. örffy Imre győzelmei is feltétlen bizonyosak, úgy hogy Tolna vármegye csak egységes párti képviselőket küld az országgyűlésbe." A választások eredménye igazolta az előzetes várakozásokat. Már az első fordulóban eldőlt valamennyi mandátum sorsa. TÖRVÉNYHATÓSÁGI VÁLASZTÁS 1929-BEN „Meg vagyok győződve róla —, hogy ha a törvényhatósági bizottság modernebb szervezését az általános szociális és politikai helyzet követelte is — ebben a vármegyében ez az új törvényhatósági bizottság nem lehet sem hazafiasabb, sem önzetlenebb, sem pártatlanabb, mint aminő a régi volt" — mondotta Tolna megye főispánja 1929. szeptember 30-án a megyeháza dísztermében, ezzel köszönve el a törvényhatósági bizottság tagjaitól, akiknek mandátuma lejárt. Az 1929. évi 30. t.c. akként rendelkezett, hogy meg kell újítani a megyei önkormányzatot. Az újításra már régtől fogva szükség volt. Több évtizedes problémát kellett megoldani, hiszen 1907 óta nem tartottak helyi választásokat. A választás halogatásának politikai okai voltak. A megújítás végül is elkerülhetetlen volt. A választás szabályait a közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi június 29-én kihirdetett 30. t.c. határozta meg. Néhány „radikális" reform került megfogalmazásra a törvényben. Így például kimondotta, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak 2/5-e a legtöbb adót fizetők sorából kerüljön ki (korábban a tagság fele került be a bizottságba vagyonának nagysága alapján), a másik 2/5-e az összes választó közül jusson mandátumhoz választás révén. A fennmaradó egyötödöt pedig a szakigazgatási és érdekcsoportok képviselői kapják. Az így kialakult létszám 5 százalékának erejéig — új elemként az önkormányzatban — örökös tagokat választhatott a megye legfőbb önkormányzati szerve. A fenti elveknek megfelelően a törvény megyénként meghatározta a megválaszthatok számát. Tolna megyében a legtöbb adót fizetők közül 144 főt, az összes választó közül ugyancsak 144 főt, míg a szakszerűség, a vallás és a különböző érdekcsoportok képviselőiből 72 főt választhattak. Lehetőség nyílott 18 örökös tag megválasztására is. A törvény 5. §-a, mint említettük, előírta a törvényhatósági örökös tagságot. Az örökös tagokat a közgyűlés közfelkiáltással választhatta meg. 1929. július 15-én a törvényhatóság — utolsónak szánt ülésén — dr. Pesthy Pál nyugalmazott minisztert; gróf Széchenyi Domonkos nagybirtokost, felsőházi tagot; Simontsits Elemér földbirtokost; gróf Apponyi Károly