Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

Április közepén közzétették Tolna megye választásra jogosultjainak számát. A közlemény szerint 90 627 személy járulhatott az urnákhoz. A közlemény azt is tudtul adta, hogy legtöbb szavazásra jogosult Szekszárd városnak (4222), Dunaföldvárnak (3391), Bátaszéknek (2866), Paksnak (2849), Dombóvárnak (2804), Bonyhádnak (2536), és Tolnának (2160) volt. A választási küzdelem legélesebb frontja egyrészről a Tolnamegyei Űjság által képviselt egységes párt, másrészről a Rassay—Drózdy párt, valamint Szuliman György között volt. A kormánypárti lap rávetette magát Szuliman Györgyre, öt könnyű volt kiütni a nyeregből, mert éppen bírósági eljárás folyt ellene. Nehezebb ellenfélnek bizonyult a Rassay—Drózdy-párt jelöltje, dr. Sebestyén Jenő. Kezdetben úgy tűnt, hogy ellene is könnyű lesz a győzelem, szinte küzdelem nélkül hull majd a mandátum dr. Örffy ölébe. Csakhogy a kezdeti kudarcok után, mind jobban magára talált Sebestyén. Ő főleg a szervezett munkásokkal találta meg a közös hangot. Ott sikerült elsősorban többségre szert tenni, ahol a munkások laktak nagyobb számban. Különösen Bátaszéken és Bátán volt meggyőző a sikere, de Öcsényben és Várdombon is ő került ki győztesen május 28-án. A biztos győztesnek kikiáltott Örffy-t pótválasztásra szorította. Ekkor az Örffyhez csatlakozó Szulimánt támogatók révén ugyan többségre tehetett szert az egységes párti jelölt, de még ekkor is Bátán 566, Bátaszéken pedig 638 szavazattöbbséget szerzett. A május 28-án megtartott választáson a hét kerület közül mindössze háromban dőlt el a mandátum sorsa. Az egységes párt Pakson, (a hivatalos jelölt) és Gyönkön (a hivatalos jelölttel szemben fellépő egységpárti jelölt) örülhetett a győzelemnek. Bonyhádon a párton kívüli programmal induló legitimista gróf Apponyi Antalnak jutott a mandátum. Négy választókerületben június 5-én pótválasztásra került sor. A két-két legtöbb szavazatot nyert jelölt indulhatott ekkor. Ez a forduló most már meghozta az egységes párt j elöljeinek a győzelmét. Tolnán, Tamásiban és Szekszárdon győztek a kormánypárti jelöltek. Csupán Dombóvárott jutott más párt mandátumhoz. Végül is a választás két fordulója után a kormánypárt öt, más pártok 2 mandátumot mondhattak magukénak. AZ 1926. ÉVI VÁLASZTÁSOK Az 1926. évi képviselőválasztásokat nem előzte meg olyan éles politikai küzdelem, mint amilyen négy esztendővel korábban volt. Az egységes párt háttérbe tudta szorítani a különböző csoportoknak csoportérdekeit az ellenzékben lévő szociáldemokrata párt viszont nem tudott tömegeket mozgósítani. Konszolidált viszonyok voltak, lassan, de javuló gazdasági helyzettel. A dombóvári és a bonyhádi választókerületben, ahol viszonylag keveset fordultak meg korábban a kerület ellenzéki képviselői — Apponyi Antal gróf, illetve Pallavicini György őrgróf — az egységes párt bizton számíthatott a mandátumok meghódítására. November végén az egységes párt (Keresztény, Földműves, Kisgazda és Polgári Párt) közzétette hivatalos jelöltjeinek nevét. A gyönki