Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

selőtestület és az alispán, a főszolgabíró jelenlétében értekezletet tar­tott a legsürgetőbb tennivalókról. Az értekezlet után pedig 300 terí­tékes bankett volt. Tennivaló természetesen bőven akadt, hiszen újjá kellett szer­vezni a községek politikai, gazdasági életét. A tennivalók között szere­pelt a vasúti közlekedés megindítása. A szerbek jóval a kivonulásuk előtt felszedték a Bátaszékről Szekszárd, illetve Dombóvár felé kiágazó vas­útvonal 1—1 km-es szakaszát. A MÁV szekszárdi osztály mérnöksége a terület felszabadulása után azonnal, mintegy 600 munkással megkezdte a helyreállítást. A felszabadított területen 1921 október elején látogatást tett Horthy Miklós kormányzó — mintegy képletesen szólva, birtokba vette Tolna—Baranya—Somogy, valamint a Duna—Tisza közének korábban megszállt területeit. AZ 1922. ÉVI KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁSOK • Az 1922. évi május 23-i képviselőválasztást mintegy 3 hónapi vá­lasztási küzdelem előzte meg. A küzdelem megfelelő nyilvánosságot ka­pott az országos és a helyi sajtóban egyaránt. A megyében a következő pártok csaptak össze: Keresztény Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (egységes párt), a Rassay—Drózy-féle párt, az Apponyi-féle párt, a Batthyány-féle párt, a szociáldemokrata párt és végül a Herczeg-féle kisgazdapárt. A népgyűlések már március közepén megkezdődtek. Éles polémia folyt a pártok között. A Rassay—Drózdy párt a Sárközben kez­dett — kevés sikerrel. Deesen a főszolgabíró erélyes fellépése kellett ahhoz, hogy a tettlegességet megelőzhessék. Decsről Őcsénybe vezetett a jelölt útja. Itt a gyűlés szomszédságában lévő templom harangjai szólaltak meg, amikor a jelölt szólni kívánt csekély számú hallgatójához. Egy későbbi időpontban — május elején — Sebestyén sikeres gyűlést tartott „amelyen a kőművesek, ácsok és szervezett szocialisták jelentékeny számban vettek részt és a szájuk íze szerint beszélő Sebestyént erőteljesen éljenezték" — adta hírül a Tolnamegyei Üjság. A sikertelen sárközi akcióval megkezdődött a hivatalos jelöltek állítása és az ajánló aláírások gyűjtése is. Hamarosan megjelentek a légből kapott ajánlási számok is a sajtóban. Ebben a nagyotmondásban főleg a Tolnamegyei Újság járt az élen, mely az egységes párti jelölteknek 4-5000 személy által aláírt listáról közölt adatokat. Az 1922. évi választások jellemzője volt, hogy a választási küzde­lem finisére a hét választókerület közül hatban legalább két egységes párti jelölt maradt, akik között éles vita volt. A sajtó a hivatalos je­löltet támogatta. Olykor a múlt század második felének választási hangu­latával lehetett találkozni: a jelölt megérkezését lovas bandériumok vár­ták a falu szélén és ott köszöntötte őket a község vezetősége is. A község főterén gyakran magyar-, vagy német népviseletbe, esetleg fehér ruhába öltözött lányok koszorúja övezte a szónoki emelvényt, zászlók lengtek, rezes banda szolgálta a muzsikát, és természetesen elhangzottak az egyet­értő és az egyet nem értő bekiabálások is, és volt szitok-átok hadjárat is.

Next

/
Thumbnails
Contents