Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

ALSÓNYÉK, BÁTASZÉK, BÁTA FELSZABADULÁSA Tolna megye délkeleti részén 1918 decemberében kialakult demarkációs vonal elszakította a megyétől Bátaszéket, Bátát és Alsónyéket. A szerb megszállás mintegy 30 hónapja alatt a megszálló hatóságok és a velük együttműködő szervek több alkalommal is kísérletet tettek arra, hogy e községek tisztségviselői és önkormányzati szervei kimondják végleges elszakadásukat Magyarországtól és csatlakozásukat a megszállt területek új hatalmi szerveihez. A kísérlet eredménytelen maradt, minden alkalommal a magyar hazához való hűségükről nyilatkoztak. A katonai szervek mindvégig beavatkoztak a terület igazgatásába és politikai életébe. 1921. augusztus 20-án az említett területeket — az antant utasítására — kiürítették a szerb seregek, visszaállhatott a magyar fennhatóság ezekben a Tolna megyei községekben is. A rendőri, a bírói, a megyei közigazgatási és a megyében állomásozó katonai szervek a csendőrséggel együttműködve már hetekkel korábban megkezdték az előkészületeket a három község birtokbavételére. A terület még fel sem szabadult, de Salamon Iván táblabíró már kihirdette a statáriumot Tolna és Baranya megyei törvényszékek megszállt illetékességi területeire. Különösen büntetni kívánták az 1921. évi III. t.c-ben meghatározott cselekedeteket. A korábbi híradásokból tudjuk, hogy a tolnai 8. gyalogezred 3. százada augusztus 17-én elhagyva állomáshelyét Várdombra vonult, megközelítve a demarkációs vonalat, hogy amint lehetőség nyílik a birtokbavételre, azonnal bevonulhasson az említett községekbe és visszatérhessen Pécsre. Napokkal később az ezred visszamaradt része is elhagyta Tolnát. Indulás előtt az ezredparancsnok ünnepélyes keretek között megköszönte Tolna lakosságának, hogy 2 éven át megértő barátsággal voltak irántuk. Fekete Ágoston prépost-plébános megáldotta az ezredet, amely díszmenettel köszönt el Tolna lakosságától. Augusztus 20-án délelőtt 9 órakor a magyar csendőrkülönítmény bevonult Bátaszékre és Alsónyékre. „Reggel 5 órakor már a község apraja-nagyja künn nyüzsgött az utcákon és hatalmas tömegben hullámzott a nép — a leányok egy része magyar ruhában, pártásan — a bevonuló katonaság elé, akik Herschmann őrnagy parancsnoksága alatt érkeztek Bátaszékre. A diadalkapunál várta a közönség a magyar vitézeket, akiket a képviselőtestület, élén Purth István főjegyző meleg beszédben üdvözölt. A tűzoltózenekar a Himnuszt intonálta és több éves lidércnyomás alól felszabadult lakosság boldogan énekelte nemzeti imádságunkat. A katonák a zenekar indulói mellett vonultak aztán a községbe, ahol elszállásolták és megvendégelték őket." A katonasággal együtt vonult be a felszabadult területekre a magyar közigazgatás is: Forster Zoltán alispán, Bajó Pál főszolgabíró és dr. Berze Nagy János tanfelügyelő, a vármegye és a kormány üdvözletét tolmácsolták — és azonnal intézkedtek, úgymond a jog- és közbiztonság megóvása érdekében. Az ünnepélyeséghez hozzátartozott az ünnepi istentisztelet, amelyre 10 órakor került sor, majd a népgyűlés. Ezt követően a képvi-