Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

az irányban hatott egyrészt az, hogy az egyesület vezetése a magyar kormány nemzetiségi politikájával mind határozottabban szembeforduló Bleyer Jakab kezében összpontosult, másrészt döntő jelentőségű volt Hitler hatalomra jutása 1933 elején. Ettől az időtől kezdve a magyar belpolitikai életnek egyik mindinkább meghatározó eleme lett a magyar—német viszony. Alig volt esztendő a XX. század első négy évtizedében, hogy valami módon ne lett volna vita témája a magyarosítás, a német nyelv visszaszorulása, vagy éppen térnyerése. Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint a gyönki járásban a német nyelv éppen a térhódítás periódusát élte. A Tolnamegyei Újság 1922. augusztus 19-i száma „Szomorú számok" címmel teret adott a német nyelv helyzetéről alkotott különböző véleményeknek. A magyarság pusztulását vázolta fel az egyik szerző, s ezt jobbára a nemzetiségi politika rovására írta. Idézzük a cikket: „Simontornyáról írják: a legutóbbi népszámlálás a járás vegyesajku községeiben megdöbbentő adatokat hozott felszínre. Majdnem mindenütt kevesbedett azok száma, akik magukat magyarnak vallották. így pl. Duzson, hol a lélekszám 30-cal emelkedett, a magyarok száma 22-^ vei apadt. Felsőnánán legutóbb csak 416 ember tudott magyarul, holott 10 évvel ezelőtt 545. Tehát több mint 100 ember felejtette el a magyar szót. Gyönkön 200 emberrel kevesebb vallotta magát magyarnak. Hőgyészen pedig csaknem 400-zal kevesebb. Kalaznón 20 emberrel kevesebb lett a magyar, a fővonal mentén fekvő és vasúti állomással bíró Keszőhidegkúton pedig a magyarok száma 158-ról 131-re, a magyarul beszélők száma 389-ről 326-ra apadt. Ennyire jutottunk tehát, hála a háború alatti német kultusznak, a kommunizmus alatti Gaunak, az utá-r na következő nemzetiségi miniszterjárásnak. És talán azért kellett most még német kormánybiztosságot is szervezni?" A fenti cikk nem maradt megválaszolatlan. A válasz írója nem látja kétségbeejtőnek a helyzetet. Miért? "-Köztudomásúvá kezd válni azon szállóige, hogy ..minden statisztika hamis". A simontornyai járás németségére vonatkozó adatok is erősen tévesek. (. . .) Nézetem szerint a népszámlálásnál történt a hiba, amikor a nyelvtudás alapján a számláló biztos egyszerűen magát németnek vallónak írta be az illető egyént. Az a másik állítás, hogy sokan elfelejtették a magyar nyelvet, szintén téves, mert megengedem, hogy kevesebben tudnak magyarul, de ez nem azt mutatja és bizonyítja, hogy elfelejtették a magyar nyelvet. Az oka annak, hogy a magyarul tudók száma fogyott az, hogy akik a magyar nyelvet ismerték, a fiatalság, elesett a harctéren. Az tény, hogy a forradalmak alatt és a kommunizmus alatt voltak egyesek, akik főként a sajtó útján a germanizálás érdekében dolgoztak, de ezek nagyon kevés eredményt tudtak elérni. Azért szükséges volna, hogy addig is, míg a teljes elmagyarosodás bekövetkezik, egy hazafias és keresztény irányzatú német lap álljon a németség rendelkezésére.« A szerző felemlíti azt az időt, amikor a németek azért, hogy megismerkedhessenek a magyar nyelvvel, a fiúk mintegy 50 százalékát magyar falvakba küldték magyar családokhoz. Ezt a szokást a világháború félbeszakította. 15 Évszázadokon át 225