Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

ság őket, mint nincsteleneket figyelembe sem vette —, hogy „mindenkinek kell kapni földet és házhelyet ingyen", s hogy „azok az egyének, kik 1-2 hold földet kaptak, azoknak sem kell bérletet fizetni.« A Nagyatádi-féle földreform nem változtatta meg lényegesen a megye társadalmi és birtokstruktúráját. A juttatott 1—2 holdas birtok az agrárproletárokat és kisparasztokat a nagybirtokhoz kötötte, biztosítva részére az olcsó munkaerőt. • A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A 20-AS ÉVEKBEN A Magyar Tanácsköztársaság leverését követően nem lehetett azonnal felszámolni azokat az eredményeket, amelyeket a két forradalom időszakában a nemzetiségi mozgalmak elértek. Ennek egyik bizonysága, hogy a Friedrich-kormány 1919 augusztusában rendeletben biztosította a kisebbségek állampolgári egyenlőségét, sőt, nemzetiségi minisztériumot is alakítottak a kisebbségi ügyek intézésére. Ennek élére Bleyer Jakab parasztszármazású egyetemi tanár került. A minisztérium azonban nem tudta betölteni hivatását, elsősorban a magyar nacionalista-soviniszta politikusok állandó támadásai miatt. Végülis megszűnt. Bleyer Jakab és Gratz Gusztáv a német nemzetiségi mozgalomra támaszkodva, 1924-ben megalakította az Ungarländischer Volksbildungsverein-t (Magyarországi Népművelő egyesület). A szervezet főleg a németek által nagy csoportokban lakott falvakban igyekezett híveket szervezni. Célja: a német kisebbség számára kulturális jellegű nemzeti egyenjogúságot követelt a hatóságoktól. A mozgalom szervezői Tolna megyében meglehetősen gyors sikereket értek el. Már 1925-ben nagy számban alakultak meg az egyesület helyi szervezetei. Ebben az esztendőben mondotta ki megalakulását a csibráki, a kurdi, a diósberényi, a duzsi, a felsőnánai, a gyönki, a murgai, a szárazdi, az udvardi, az alsónánai, a bátaszéki, a várdombi, az apari, a cikói, a györei, a hanti, a kakasdi, a kétyi, a mórágyi, a mőcsényi, a nagymányoki és a belaci szervezet. 1926- ban a pári, a kalaznói, a szakadáti, a németkéri, a bonyhádvarasdi, az izményi, a kisdorogi, a mucsfai és a teveli szervezet jött létre. 1927- ben csupán két szervezet megalakításáról szólnak a levéltári források, éspedig a keszőhidegkútiak és a majosiak szerveződtek egyesületbe. 1928- ban újabb községekben jött létre a Népművelési Egyesület helyi szervezete, éspedig Nagy székelyben, Tengelicen, Mözsön, Bátaszék-Kövesdpusztán, Bátaapátin, Grábócon, Lengyelben és Szálkán. Az évtized végére a megye minden németajkú településén megalakultak a szervezetek. Működésük váltakozó intenzitású volt. Tevékenységük mindvégig a hivatalos szervek támadásának célpontja volt, de különösen a bonyhádi főszolgabíró emelt rendszeresen szót az alispánnál és a főispánnál. Ezek a támadások is szerepet játszottak abban, hogy a szervezetek egy része a 20-as évek végén, a 30-as évek elején beszüntette működését. Más esetben azonban — főleg a bonyhádi járásban — egyre inkább a pángermán eszmék hordozóivá lettek. Ebben