Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

Közvetlen karácsony előtt, 1922. december 23-án jelent meg egy tudósítás a megyei lapban. Ebből megtudjuk, hogy a polgármesteri hivatalhoz Pécsről, a gyermekmenhely igazgatóságától egy szomorú hangú levél érkezett, amely feltárta a menhely által a családokhoz kihelyezett gyermekek sorsát. Idézzük a cikk egy részletét: ,,A magyar állam, amely e kicsikéket gondozásba és védelmébe fogadta, mostani súlyos helyzetében nem képes érettük annyi tartásdíjat fizetni, amennyi a legszükségesebb és legegyszerűbb élelmezésükre is elegendő volna. Emiatt a gyermekek közül sokan vagy éheznek, vagy nélkülöznek, vagy szegénysorsú nevelőszülőik kénytelenek őket visszaadni a menhelybe, amely már annyira túlzsúfolt, hogy egy ágyban 4—5 gyermek is alszik, vagy a padlóra tett szalmazsákon, a csecsemők székeken, asztalok tetején és fürdőkádakban is feküsznek, ami egészségükre igen káros." A gyermekmenhely igazgatósága azt kérte a szekszárdi képviselőtestülettől, hogy addig, amíg az állam a 25 koronás díjakat 100— 300 koronára felemelheti, a szegénysorsú, de jószívű gondozó szülőket a náluk elhelyezett menhelyi gyermekek után anyagi támogatásban részesítse. AZ AGRÁRKÉRDÉS A jobbágyságnak 1848. évi felszabadításától kezdve olykor élesen, máskor kisebb hevességgel, de mindig napirenden volt a parasztság földigényének megfogalmazása. A századfordulót megelőzően már megyénkben is megjelent a földosztás követelése. A parasztpártok számának növekedésével különböző mértéket fogalmaztak meg a juttatandó földek nagyságáról. A századfordulót követő években sem sikerült elérni a földosztást. Az első világháború idején a kormány ugyan ígért földet azoknak, akik majd győztesen térnek vissza a frontról, és kilátásba helyezte a vitézi telek adományozását is. De a háború elveszett, a kormány megbukott. Az 1918 októberében megalakult Országos Nemzeti Tanács követelései között szerepelt a demokratikus földreform. A liberális burzsoá kormány 1919 februárjában törvényt fogadott el a földreformról. Károlyi Mihály, a köztársaság elnöke személyesen példát is mutatott, de követőkre nem talált. A Magyar Tanácsköztársaság nem kívánt földosztást végrehajtani, a nagybirtokból termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat szervezett, s csak ott vette tudomásul a nagybirtok részbeni felosztását, ahol a parasztok erőszakosan foglaltak földet maguknak. Az ellenforradalom győzelme után nem volt lehetőség a további halogatásra. 1920-ban elfogadták a Nagyatádi-féle földreformtörvényt, amelynek inkább politikai, mint gazdasági céljai voltak. Az ország 16,6 millió kat. hold területéből az évekig elhúzódó reform során összesen 948 ezer kat. holdat vettek igénybe, elősorban a nagybirtokosok által felajánlott területeket, amelyek általában a nagybirtok leggyengébb minőségű és legrosszabb fekvésű földjeikből kerültek ki. A 411 ezer földhözjuttatottból mezőgazdasággal foglalkozó szegény-