Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

ságba helyezendő. A leszerelteknek a leszerelés napjáig összes illetékeik folyósítandók, egy teljes ruházat meghagyandó. Minden állomáson a tényleges tisztekből és megbízható tovább szolgált hivatásos altisztekből a megfelelően fegyelmezett karhatalmi osztagok alakítandók. Feladatuk karöltve a visszaállított csendőrséggel, pénzügyőrséggel, rendőrséggel a közbiztonságot fenntartani, lefegyverzést eszközölni, parancsnok egy idősebb erélyes katonai állományú tiszt. Terroristák azonnal lefegyverzendők, ellenszegülők helyszínen agyonlövendök. Politikai megbízottak eltávolítandók. Megszervezett karhatalom ereje Hadügy VI. oszt-nak és kat. kor. szervezési osztnak táviratilag sürgősen jelentendők. Jelen kivonatos rendelet a HM-ből írásban is kiadatik az összes kat. állomás parancsnokságnak. Bp. ker. kat. parság 37323/ko. FORRÁS: Párt történeti Intézet Archívuma (a továbbiakban: P. I.) Táviratgyüjtemény Tolna megye 606. f. szám nélküli. 1919. augusztus 8. PRÖNAY PÁL NAPLÓJA A TOLNA MEGYEI VÉRENGZÉSEIRŐL „A révbéri komp 1919. augusztus 8-án délelőtti órákban kötött ki velünk a Duna jobb partján, Földvár alatt. Az erős északi szél és hullámjárás meglehetősen lefelé sodorta a hajót, ennek dacára a kihajózás a túlsó parton egykettőre végbement. Holmi kommunista révészek szemtelenül követelődztek, azonban hazafias kötelesség teljesítését tartva szemük elé, velük is rövidesen elbántam. Egy kisebb különítményt megfigyelésre még odaát hagytam, amely azután csónakkal jött utánunk. Ez jelentette, hogy a románok, akik már beérkeztek Soltra is, kérik a kompot. Erről természetesen szó sem lehetett, mert mégis a nyomomban jártak mindenütt, és ezért sürgettem Giczeynél a mielőbb való átkelést, miután Dunántúl biztosabban érezhetjük magunkat tőlük. A kompot pedig őrizet alá vétettem. Különben is egy telefonüzenetet küldtem át az oláhoknak, hogy átkelésüket fegyverrel fogom megakadályozni. A folyón való átkelésünknek is híre ment csakhamar, mert ahogy Dunaföldvárra bevonultunk, máris összeszaladt a város polgársága, nem annyira lelkesedésből, hanem inkább kíváncsiságból. Miután a népek közömbösnek mutatkoztak, ennélfogva fel kellett őket villanyozni és paprikázni, mindenekelőtt főleg a zsidóság ellen. Éppen ezért a nagykocsmába (azt hiszem, Koronavendéglő) — amelyben szállásomat felütöttem — rendeltem az összes volt és meglévő községi elöljáróságot, esküdteket, valamint a visszamaradt katonai alakulatok parancsnokait.