Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

A szegedi ellenforradalomról adott rövid tájékoztatás után kijelentettem: a város fölött a katonai parancsnokságot átveszem — aki nem engedelmeskedik, azzal statáriálisan végzek. Miután a régi elöljárókat felszólítottam régi állásaiknak újból való elfoglalására, figyelmeztettem az ott jelenlévőket — a rend és fegyelem helyreállításában legyenek mindenben segítségemre. Szolgáltassák ki mindenekelőtt azokat, akik a rend felforgatásában izgattak, rablásokban, gyilkosságokban részt vettek. Egyúttal kiadtam a parancsot a helységben lévő és megmaradt katonai alakulatoknál az összes feltalálható hadianyagoknak a beszolgáltatására. Különítményem azután a bűnösöket, kommunista hóhérokat, bizalmi férfiakat, terrorfiukat stb. egyéneket hamar összefogdosta a különböző búvóhelyeiken. Délután tisztjeim a temetőben megkoszorúzták a Szamuelyék által kivégzett keresztény polgárok sírját, ahol Giczey szds. az ő ügyes modorában egy olyan gyújtó beszédet tartott, amelyre aztán a tömeg visszajövet már nekivadulva követelte a bűnösök kivégzését. Elsőknek egy apa saját fiával* a patikánál lévő lámpavasra lett felakasztva, mert hóhérai voltak Szamuelyéknek. Ezen felbuzdulva még néhány terrorista, azután zsidó lett meglincselve. A szatymazi és a dunaföldvári kivégzéseknek híre futótűzként terjedt, ezért a főcinkosok elszöktek, amerre láttak. A vöröskatonák közül csak szórványosan, itt-ott gondoltak az ellenállásra, különben a legtöbben fegyvert és hatalmat eldobva maguktól, félve bújtak el, ki hová tudott. Miután Denk Gusztáv szds.-tól telefonjelentést kaptam Paksról, a III. szakasszal öt is fölrendeltern Földvárra. Megérkezésük után, mivel ők is sok lefoglalt hadianyagot hoztak magukkal, hozzáfogtam a csapatomat — mely most már kb. 120 tisztre és emberre rúgott — újból átszervezni. Az előtalált kincstári lovakból és nyeregfelszerelésekből mindjárt egy 20 főből álló lovaskülönítményt is felállítottam, miután lovastisztjeim, akik lovagolni tudtak, kerültek elegen. Ezen lovasokat először Rozsek Ottó utász szds. vezetésére bíztam, aki idősebb tiszt lévén, elég jól lovagolt is. A IV. szakaszom parancsnokának. Vrécsernek Szekszárdra sürgönyöztem, hogy Tolnán keresztül Simontornya felé csatlakozzon hozzánk. Földváron még két napig időztem, azután hátrahagytam Kereszszeghy György fgy. parancsnoksága alatt egy öt-hat tisztből álló különítményt, amellyel a városnak adminisztrációját segítsen rendbe hozni, valamint tartsa őrizet alatt a többi hadianyagot, u. m. ágyúkat, kocsikat, és egyéb felszereléseket, melyek nekem jelenleg már fölöslegesek voltak, és magammal cipelni nem akartam. Utamat azután Előszálláson keresztül, ahol a cisztercita rendnél szintén megállottam (vajon, nincs-e baj náluk), Cecére irányítottam." ,,A dunaföldvári zsákmányolt lovak között találtam magamnak egy megfelelő, igen szép kiállású pej kancát. A volt kis szürkémből pedig málhásló lett — muníciót és gépfegyvert cipelt. Segédtisztemmel, Apostolovics Sándor főhadnaggyal lóháton előre lovagoltam Simontornyára, ift Évszázadokon át 145