Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

Március első fele is eredményes szervezkedésről tanúskodik. Ekkor alakult meg Majsán, Keszin, Tengelic-Szőlőhegyen, Tamásiban, Űjdombóvárott, Pusztahencsén, Mucsiban, Felsőnánán, Nagyszékelyben, Benczepusztán, Medinán, Sárpilisen, Dőrypatlanon, Zombán, Szálkán, és Miszlán a szociáldemokrata szervezet. A tömegek balratolódásának egyenes következménye volt, hogy ezekben a szervezetekben általában a baloldali érzelmű személyek kerültek a vezetésbe. Tevékenységük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közvéleményben mind határozottabban jelentkezzék az igény a társadalmi és tulajdonviszonyok megváltoztatására. Tényleges szerepük akkor érvényesült igazán, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a szociáldemokrata párt a tömegeket érintő legfontosabb politikai, gazdagsági kérdésekben harmadikutas politikát folytat. A forradalom kérdésében is más volt a szociáldemokrata vezetők álláspontja, mint a tömegek akarata. Az orosz példa követéséről hallani sem akart az MSZDP. Igaz, a párt vezetői kedvezően fogadták az 1917es februári foradalom hírét, de szembehelyezkedtek az októberivel. Nincsen hitelt érdemlő adat arra, hogy 1918. november 24. és 1919. március 2l-e között Tolna megyében működött volna a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyi szervezete. Ha szervezetileg nem is, eszmeileg azonban mind többen tették magukévá a KMP céljait a megyében és háttérbe szorítva az MSZDP-szervezet korábbi vezetését, a kommunista célokért tevékenykedtek. Hogyan dolgoztak a baloldali irányítású szociáldemokrata szervezetek? A paksi szervezet felemelte tiltakozó szavát, mert a járási szolgabíró mádi Kovács Dénes antiszemita nézeteket vallott és igyekezett érvényesíteni a járás közigazgatásában, politikai életében. A tiltakozás eredményeképpen 1919. március 3-án kénytelen volt lemondani állásáról. A mucsi szervezet, mert a lakosság túlnyomórészt németül beszélt, követelte, hogy a községben — érvényesítve a nemzetiségi politikát — mindenki hivatalos nyelvként használhassa a németet is. Ennek eredményeként kellett olyan jegyzőt küldeni a községbe, aki magyarul és németül is beszélt. A földmunkásszervezetekbe főleg agrárproletárok és kisiparosok tömörültek, a belépők száma októbertől márciusig meghaladta a kilencezret. A forradalom lecsillapítására, a helyzet stabilizálására — mintegy jelezve is, hogy a korábbi közös érdek megszűnőben van — már november első napjaiban megjelentek a liberális burzsoázia érdekeit közvetlenül, vagy közvetve szolgáló jelszavak. De a forradalom útját járó tömegekre alig hatottak ezek a gondolatok. Napról napra újabbnál újabb jelszavak, célok határozták meg a lakosság tetteit. A Tolna vármegye és a Közérdek 1918. december 27-i számában „Jelszavak" című cikkében aggódva állapítja meg: ,, ... nem azok a jelszavak dominálnak ma, amelyek a forradalmat létrehozták, hanem napról napra újabb és újabb jelszavak dobatnak be a közvéleménybe. Ezek az újabb és újabb jelszavak valósággal úgy hatnak, mint a mérgező bacilusok, amelyek végül is inficiálják az egész környezetet".